Robotok: barátok vagy ellenségek? – E-volution

Ha a dolgozó gépek megítéléséről van szó, a szakemberek közt nincs konszenzus. Egyesek szerint nem kell tőlük tartani, mások szerint a következő években több millió munka fog megszűnni az automatizáció miatt.A szakemberhiány mára egy sokat ismételgetett szomorú közhellyé vált. Csak az informatikai szektorból mintegy 40 ezer állás vár betöltésre. Magyarországon az építőiparban pedig azért kezdett el lassulni a növekedés, mert már nincs elég ember. Tetőfedőből és épületszigetelőből különösen kevés van itthon. De alig van olyan ágazat, ahol ne lenne probléma jó munkaerőt találni. A problémát a nagy cégek főleg duális képzésekkel, illetve házon belüli oktatási programokkal igyekeznek orvosolni. De van egy másik látható tendencia is: az automatizáció minden eddiginél gyorsabban kezdett el terjedni a régióban. Egészen új jelenség, hogy a kisebb hazai gyártó cégek egy része is inkább robotokra bízza a munkafázisok egy részét.Gépi alkalmazottakEgy „gépi alkalmazottnak” pedig kétségtelenül megvannak a maga hallatlan előnyei. Nem megy szabadságra, nem fárad el, gond nélkül tud több műszakban is dolgozni, a megvásárlása után egyedül a szereléseknél kell rá külön költeni. Az, hogy a gépek szépen lassan egyes szakmákban ki fogják túrni az embereket már régóta ismert jelenség. De hogy mennyire kell megijedni ettől a tendenciától? Erre a kérdésre egyelőre nincs megnyugtató válasz. A szakértők között szép számmal akadnak optimisták és pesszimisták is.Hal Varian, a Google vezető közgazdásza az előbbiek sorát gyarapítja. Mint felhívja rá a figyelmet, még az 1950-es években az amerikai Népszámlálási Hivatal adatai szerint az Államokban összesen 250 különféle szakma létezett. Ezekből pedig azóta mindössze egyetlen egy, a liftkezelő tűnt el. Szerinte az automatizáció hatásait az emberek rendszerint túlbecsülik. Hogy milyen nehéz teljesen eltűntetni egy szakmát, arra példaként a kertészeket említette. Egy kertésznek egyebek mellett locsolnia és vágnia kell a füvet, össze kell söpörnie a leveleket és ki kell irtania a kártevőket. A fű locsolása és vágása automatizálható, a többi folyamatnál viszont szerinte nem gazdaságos robotokat használni. Már csak azért sem, mert szemben a közkeletű tévhittel a robotok is tudnak hibázni. Japánban a robot recepciósokat használó Hen-na Hotel kénytelen volt „kirúgni” vagyis pontosabban deaktiválni a gépi személyzet felét, mert nem végeztek megfelelő munkát. A kicsapott gépeket végül emberi személyzettel pótolták. De nem csak a szolgáltatóiparban, hanem a gyárakban is bonyolultabb a képlet, mint elsőre látszik. Elon Musk tavaly úgy fogalmazott: hiba volt a Tesla-gyárat teljesen automatizálni. A különc milliárdos szerint az emberi-munkaerő alá van becsülve.Mindez szép és jó, csak közben sorra ütik fel a fejüket olyan tanulmányok, amelyek szerint a munkaerős világa hamarosan fenekestül felfordul. A McKinsey Global Institute becslése szerint csak az Egyesült Államokban 2030-ig a robotok miatt 73 millió állás fog megszűnni. Ha igazuk van, akkor egész pontosan több mint a munkák 40 százaléka lesz a múlté. A mechanikus alkalmazottak elterjedését segítheti, hogy a gépek ára egy darabig még folyamatosan esni fog. Jellemző, hogy az Oxford Economics adatai szerint az ipari robotok ára például 2011 és 2016 között 11 százalékkal csökkent. Ami azért nagy szó, mert a legutóbbi modellek úgy lettek olcsóbbak, hogy közben sokkal pontosabb és jobb munkát végeztek, mint az elődeik.Robot barisztaAz üzemekben 2000 óta 1,7 millió munka szűnt meg az automatizáció miatt. Az Amazonnál a raktárakban már most is van, ahol gépek ellenőrzik az emberi személyzet munkáját és akik nem felelnek meg az elvárásoknak azokat el is bocsájtják. San Francisco-ban már robot bariszta is van, de a Skyline képében olyan társaság is akad, amelyik már gépeket használ a felhőkarcolók ablakmosásánál. A robotok egyre több és többfajta munkát tudnak elvállalni. A Fordnál már olyan emberszerű szerkezeteket tesztelnek, amelyek átvehetik a kézbesítők helyét.
Az automatizáció – média- és ügynökségi aspektusban – erősen téma lesz az októberi Internet Hungary konferenicán is. Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!


Source link

Nem kell, hogy a vásárlás nyűg legyen! – Interjúk

Nem várható a fizikai boltok megszűnése, viszont a boltok funkcióit tekintve erős átrendeződés várható – állítja Kabarcz Balázs, a Decathlon hazai kereskedelmi igazgatója. A szakembert kérdeztük automatizációról, okostelefonos céges kultúráról és persze a mindenható vásárló élményről is.- Tényleg oly mértékben ki kell szolgálni a fogyasztókat, mint amilyen nagy erőfeszítéseket tesznek erre a piac szereplői? Merthogy szinte minden erről szól… – A fogyasztói igényeket valóban ki kell elégíteni, de ez a munka valójában nem szélsőségesen bonyolult. Ha valaki – jelen esetben a sportszerek piacán – kereskedőként van jelen, akkor ismernie kell a fogyasztók akár idealizált elvásárait is, amelyeket aztán igyekszik kielégíteni. WOW-érzést előidéző pluszt kell adni a vásárlónak, ami után másnap is nálunk szeretne vásárolni. A Decathlon esetében az összes front office munkaköri leírásban olvasható, hogy a munkatársak a vásárlói elégedettségért dolgoznak. Szerintem ez egy alapvető attitűd kell legyen a kereskedelemben, ami része lehet egy 360 fokos megközelítésnek is, amiben ott van a vevők termékportfólióval való elégedettsége, a mosollyal és „emberi hanggal” együtt járó klasszikus kiszolgálás vagy a termékek könnyen és gyorsan való megtalálása is az üzlethelyiségben. A Decathlon ad egy kevesek által kihasznált lehetőséget is: az üzleteinkben kipróbálhatók a termékek. Az a célunk, hogy a hozzánk betérő vásárlók jól érezzék magukat, a vásárlás ne egy letudandó kötelező rossz legyen. A fogyasztói igényinek megismerése mellett a kapott eredményeket, információkat és saját magunkat is folyamatosan megkérdőjelezzük, felülvizsgáljuk a döntéseinkben. Ez adja a fejlődés alapját. – Ez a folyamatos önreflexív működés – illetve az eszközkipróbálásban megnyilvánuló nyitottság – mennyire vezetői kérdés? – Ahol ez a gondolkodás és lehetőség nincsen meg, biztos, hogy vezetői kérdésről van szó, mert ugyan lehet egy-két ilyen szemléletű eladó kolléga a rendszerben, de ők nagy, rendszerszintű változást nem tudnak elérni. A Decathlon esetében ez a gondolkodás viszont hosszú időre nyúlik vissza, áthatja a cég minden szintjét. – Milyen online fejlesztéseik vannak? – Több áruházunkban is bevezettünk egy, az online rendelések kiszolgálásával kapcsolatos automata rendszert, bevezettük az áruházi készletek online foglalhatóságát, de fejlesztjük azt a folyamatot is, aminek során az áruházainkba látogató vásárlók tudnak a teljes online választékunkból rendelni. Nagyon sok eszköz jelenik meg körülöttünk, amit a vevők először csak egyfajta játékként élnek meg a saját életük szintjén, majd ezek szép lassan elvárásokká fogalmazódnak meg például a vásárlásaik során is. Tehát ezzel lépést kell tartani, mindez versenyképességi kérdés is. – A vásárlói aktivitások aránya – most a konkrét vásárlásra gondolok – milyen mértékben oszlik meg az online és a fizikai boltok között? – Alapvetően a legfőbb erősségünk még ma is az offline bolthálózat, 24 áruházzal rendelkezünk országszerte, ahol a legtöbb áruházunk 2000 négyzetméter feletti eladótérel rendelkezik. Így a forgalom jelentős része mai is az offline csatornán keresztül realizálódik, viszont az online növekedés üteme jóval dinamikusabb és ebben az ambícióink hosszútávon is magasak. – Egyébként mi a véleményre arról, hogy a fizikai boltok jelentősége csökkeni fog a jövőben ahogyan a vásárlások döntő hányada online történik majd, a hagyományos boltok vagy bezárnak, vagy kitalálnak valamit a megmaradásukért? – Szerinte nem várható a fizikia boltok megszűnése, viszont erős átrendeződés várható a boltok funkcióit tekintve. A jövő vásárlója azt várja majd a boltoktól, amit az online nem tud megadni: a fizikai elérhetőséget, személyes kapcsolatot, kipróbálhatóságot, személyes tanácsadást, mindezt egy kimagasló élmény mellett. Fontos lesz, hogy a vásárló szívesen töltsön időt a boltban és ez az idő ne a vásárlásról első sorban. – Ma már mindenkinek a zsebében ott van az okostelefon, mindez hogyan hatott például a Decathlon működésére? – Amikor megkezdtem a munkámat a Decathlon-nál, éppen a vásárlók tisztelete szempontjából volt érvényes egy olyan szabály a cégnél, ami szerint az eladótérben – legyen szó vezetőről vagy eladó kollégáról – senki nem tarthat magánál mobiltelefont, merthogy a vevővel való foglalkozást nem zavarhatja meg semmilyen külső tényező. E szabály Franciaországban a ’90-es évektől, míg itthon a 2005-ös indulástól élt. Közben pedig Steve Jobs 2007-ben bemutatta az első iPhone-t és ma már csak Magyarországon közel kilencven százalékos az okostelefon-penetráció. S miközben élt még a múltbéli szabályozás, azt láttuk, hogy a vevőink immár okostelefonnal jönnek be az üzleteinkbe, amiken keresik, megnézik a termékeket – de ami rosszabb, hogy a konkurencia kínálatát is. Az a helyzet állt elő, hogy a vásárlóinknak jobb eszközeik és informáltabbak voltak, mint mi magunk… mi pedig megkötöttük a kollégák kezét, nem engedtük, hogy arra használják a „fegyvert”, amire az való. Ma már az összes eladó munkatársnál ott a mobiltelefon saját belső applikációval, amit a vevői igények kielégítésére használnak. – A sportszerek piacán van-e érzékelhető verseny? Mi az a tényező, ami a biztosítja az észrevehetőséget? Egyikben, másikban is gyakorlatilag ugyanazt a bringasisakot tudom megvenni… – A magyarországi sportszer kereskedelemben a Nyugat-Európában tapasztalhatóhoz képest kevébbé éles a verseny. Különösen igaz ez, ha az általános sportpiacról beszélünk. A vásárlóink és a piac visszajelzései alapján is azt látjuk, hogy a Decathlonhoz hasonló kereskedő – tehát egy olyan multisport cég, ahol szinte az összes sportágat lefedő termékportfólió várja az embereket s olyan nagy hangsúly a vevői elégedettségen – jóval kisebb mértékben van jelen. Ugyanakkor sportágakra lebontva már erősebb versenytársakkal számolunk, mert egy futó, egy kerékpáros vagy egy vitorlás is más és más igényekkel tér be az üzletekbe, hiszen például egy csak a futással foglalkozó szakbolt nagyon jól tudja, hogy egy futónak mire van szüksége. Ezt az igényt egy hetven sportágat lefedő nagy bolt számára nagy kihívás megadni, de mi a széles termékválaszték mellett arra is odafigyelünk, hogy minden részlegünkön szakértők dolgozzanak; az is a vásárlói élmény része, hogy az eladóink hitelesek legyenek a termékeink eladásában. Úgy is mondhatnám: futónak futótól, kerékpárosnak kerékpárostól. – Adathasználatban, adatvezérelt gondolkodásban, tervezésben, hogy állnak? – Ha most a big data-ról vagy komplex algoritmusos adatelemzésről beszélünk, akkor még jelentős fejlesztésekre van szükségünk, mivel a korábbi módszerek és eljárások az egyre nagyobb mennyiségű adat elemzésére és feldolgozására nem alkalmasak. Viszont a meglévő számaink alapján hozott tudatos döntések meghozatala nagyon is az erősségünk, illetve rengeteg fejlsztést tervezünk ezen a téren már rövid távon is. – A sportolókat, a sport iránt érdeklődő embereket könnyű elérni a közösségi médiában, önök hogyan vannak jelen ezeken a csatornákon? – Természetesen jelen vagyunk a közösségi médiában, a Facebook oldalunk kétszázezer követővel rendelkezik. A belső szervezésre és a közösségi média aktivitásunkra is igaz, hogy alapvetően sportágak szerint tagoljuk tagolódunk. A kereskedelmi csapatban például úgynevezett marketmenedzserek dolgoznak és az adott sportágat illetően valójában az ő döntéseiktől függ a közösségi média jelenlét is. Nagyon érdekes, hogy a különböző sportágak milyen különbséget mutatnak; például a horgászok közössége mennyire aktív, ami nagyon jó, hiszen a magas interakció növeli az elköteleződést és számos visszajelzés által mi magunk is tudunk fejleszteni és fejlődni. – Ismert sportolók, sportinfluencerek mennyire vannak jelen a kampányaikban, vagy terveznek-e ilyen együttműködést? – Több ilyen példa is van a jelenlegi marketing tevékenységünkban. Példaként tudom behozni a januári sí kampányunkat, ahol influencerek kezébe adtuk az a lehetőséget, hogy forgassák le a téli spot-unkat, amit utána mi is online csatornákon kommunikáltunk. Itt a jó célozhatóság mellet számunkra a legfőbb előny a dinamikus jellege volt a kampánynak, legfőképp a termék időjárás kitettsége miatt. – Sokszor említi a hús-vér ember munkatársait; Ön szerint elképzelhető, hogy a jövőben teljesen automatizálódik a vásárlás úgy, hogy a folyamatból eltűnnek az emberek? – Az emberi erőforrásra mindig is szükség lesz, de más területeken, mint ma. A repetitív munkafolyamatok esetében egyre inkább versenyképes lesz az automatizálás, amire egyébként a fokozódó munkaerőhiány miatt szükség is lesz. A kereskedelmeben viszont a magasabb hozzáadott értékű folyamatok, ahol például szükséges a személyes kapcsolat, ott az emberi erőforrás jelentősége növekedni fog. Ez lesz az alapvető megkülönböztető előnye a kereskedelem offline részének.
Az online kereskedelem témaköre jelen lesz az idei Internet Hungary konferencián is. Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!


Source link

20 éves az Internet Hungary – történelmi áttekintés – az első 5 évről – Internet Hungary – Konferenciák

2000-ben tartottuk az első Internet Hungary konferenciát, az idei két évtizedes évforduló pedig kiváló lehetőséget ad arra, hogy megnézzük, hova jutott el a magyar internetes gazdaság ennyi idő alatt. Első konferenciánk idején 1,6 millió magyar mobil előfizetés volt, és még csak minden 10. magyar használt internetet. Ma már közel 7 millió embert lehet itthon interneten keresztül elérni, és elképzelhetetlen lenne a gazdaság internet és e-kereskedelem nélkül. A konferencia kezdetekor is ezt az időt vártuk, de talán nem sejtettük, hogy ilyen hosszú utat kell bejárnunk.Az első évtized Internet Hungary konferenciáit a Club Tihanyban tartottuk, október végén két napon át két teremben zajlottak a konferenciák. A helyszínt aztán kinőttük, a termek száma folyamatosan nőtt, idén már 6+1 teremben zajlanak párhuzamosan az előadások. Furcsa szegmens, tele álmodozókkal?Az Internet Hungary első öt évének áttekintésekor az tűnhet fel leginkább, hogy sokkal inkább egy szűk közösség seregszemléje volt. Az internetes és informatikai közösség a gazdaság egy kicsit furcsa, sokak által meg nem értett szegmense volt, tele álmodozókkal, vállalkozókkal, akik hittek egy olyan új típusú piacban, ami valljuk be, nem igazán létezett itthon. Ezekben az években nagyon szerettünk külföldre figyelni, az amerikai és európai mintákat követni. A várakozás jellemezte leginkább a hangulatot, vártuk a nagy áttörést, amikor a kis közösség által vizionált nagy digitális áttörés bekövetkezik. Ha a mai világunkat hasonlítjuk össze ezzel az időszakkal, azt láthatjuk, hogy ez végül bekövetkezett. De nem egy nagy forradalom hozta el, hanem egy hosszú és lassú folyamat. Azt vártuk, hogy a magyar innovációk, vállalkozók új generációja fogja majd a hazai gazdaságot átalakítani, de sokkal inkább a globális trendek hozták el a digitális világot. A hőskorszak vállalkozói és cégei közül csak kevesek lettek hosszú távon is sikeresek, sok vizionárius elbukott – vagy túl gyorsan szaladtak előre, vagy nem tudtak a gyors változásokhoz alkalmazkodni. Egy új iparág hajnalaAz ezredforduló előtti években rengeteg kezdő vállalkozó jelent meg az internetes világban, a nagyvállalatok óvatosan indultak el ezen a területen. A mobilszolgáltatók, a telekommunikációs cégek voltak az első igazán nagy halak, akik nem csak saját üzletüket építették, hanem befektetéseikkel, megrendeléseikkel egy új iparág létrehozásában vettek részt. Az évek során pedig egyre nagyobb figyelmet fordított a média- és reklámszakma is a területre: ma már ezek a cégek összenőttek az internetes gazdasággal, az 1990-es évek végén az első szárnypróbálgatások szemtanúi lehettünk. Az Internet Hungary első öt évének programfüzeteit, mottóit átlapozva egy kisebb időutazásba kezdhetünk, ami nem csak a nosztalgiázás miatt érdekes. Mai szemmel mit gondolunk, mi tudtuk volna, hogy mikor és mi lett volna a helyes lépés, stratégia? Indulás kurrens témákkal2000-ben a konferencia mottója az „e-business: újgazdaság és új média” volt. Már akkor is olyan kurrens témákkal foglalkoztunk, mint az egyes médiafelületek egybeolvadása. A folyamat a tévék, újságok, a teletext (!) közös tartalomkínálata volt, egymás ajánlása. Emellett folyamatosan nőtt az online szerepe, hogy ma már ne is lássuk sokszor a hatást a médiaplatformok között, és szinte csak képernyőkről beszéljünk és márkákról. Érdekesség lehet mai szemmel, hogy a fő kérdések mennyire hasonlóak voltak: az internetes hirdetési piacterek már akkor is fontos szerepet töltöttek be. Csakhogy akkor még szó sem volt a nagy globális technológiai cégekről, sokkal inkább hazai cégek kínálták a megoldásokat. Az internet pedig szinte kizárólag a számítógépről szólt: a mobil internetben még a WAP volt az uralkodó, de kerestük a „hordozható internet” lehetőségeit. A nemzetközi internetes gazdaság határtalansága is mást jelentett, nem a globális piacok, hanem a közép-európai terjeszkedés állt a fókuszban. 2001-ben „Előre szaladtunk, vagy lemaradtunk? Az internet felhasználók konferenciája” volt a mottónk. Igen találóan arra is utaltunk, hogy az internet világában kutyaévekben szalad az idő, hiszen a hagyományos gazdasághoz képet itt érzésre hét évet is jelenhet egyetlen esztendő. A dotkom válság idején a legnagyobb kérdés az volt, hogy hogyan lehet pénzt keresni az interneten, és hogyan kell a gyors növekedési potenciált helyesen árazni. Az internet azonban nem csak az üzletről szól(t): a média, az üzlet, a civilek is keresték ennek az új kommunikációs formának a helyét. Sok próbálkozás volt, ami előtt fényes jövő sejlett fel. Emlékszik még valaki a Prím postára? De ekkor még olyan kihívások is voltak, hogy a betárcsázós internet díját hogyan lehetne csökkenteni, a telekommunikációs cégek perc alapú hívásdíjaiból hogyan tudnának részesedni az internetszolgáltatók, és nagy várakozás előzte meg az internetszolgáltatói piac liberalizációját. Az előfizetési díjak, a sávszélesség fontossága aztán egyre inkább csökkent, a főszerepet a tartalom, az egyedi hozzáadott érték vette át. 2002-ben azt kérdeztük, hogy „Hol a gyorsítósáv az infosztrádán?”. Már évek óta vártuk ugyanis a sorsfordító évet az internet, az infokommunikáció és az informatika számára Magyarországon. Hiába volt ugyanis gyors a fejlődés, még mindig elmaradtunk az amerikai és nyugat-európai trendektől. Ne felejtsük el, ekkor még nem voltunk az EU tagjai, az egyéges digitális piac ugyan karnyújtásnyira volt, de még mindig csak kívülről néztük azt. Kommunikációs szuperfegyverEkkor még az egész világon 450 millió internet felhasználó volt földünkön – az akkori 6,2 milliárdos népesség még tizedét sem tette ki. Ez is azonban 35 százalékos éves növekedés volt, ami mutatta, hogy milyen horderejű változások előtt állunk. Magyarországon ekkor 1,1 millió internetfelhasználó volt, de még mindig az volt a fő kérdés, hogy ezek közül kiknek van szélessávú internetje. A gyors fejlődés azonban nem volt minden. Uj Péter az Internetto vezetőjeként úgy látta, hogy „A helyzet szar. Bővebben: nagyon szar”. Szerinte nem a gyorsítósávot kerestük, hanem a felhajtót az „internetes szupersztrádára”. A pesszimizmus oka az volt, hogy amíg 1998-ban még a régióban nálunk volt arányaiban a legtöbb internetfelhasználó – az olaszokat és franciákat is előzve -, addig 2002-re már régiós szinten is csak a középmezőnyben voltunk. Azért látni kell az előrelépést is: a cégeknek már nem volt kérdés, hogy szükség van a vállalati honlapra, sőt, egyre inkább webshopra. Új tartalmak jelentek meg, Weiler Péter például a Habostorta tapasztalatait mutatta meg, hogyan lehet közönséget teremteni tartalommal – mégpedig nem hagyományos médiatartalommal. Burget Péter a feszival.hu esetét mutatta meg, hogyan lehet online közöségeket teremteni. Az internetszolgáltatók mellett a tévétársaságok is ismertették online stratégiájukat, már ekkor keresték a helyüket az internetes világban. De a csak online médiatartalmak is egyre nagyobb szerepet kaptak, mint a Totalcar vagy a port.hu. A nagy kérdés ekkora az volt, hogy az ingyenes tartalmak meddig lehetnek ingyenesek, és az online média hogyan tud bevételhez jutni? De azt is megmutattuk, hogy az internet egy teljesen új kommunikációs világot nyit meg, Erdélyi Zsolt megmutatta, hogyan lehet kommunikációs szuperfegyver és egyben kereskedelmi csatorna is az e-világ. „Megabitek a magyar ugaron – Hova tartunk Európával?” volt a 2003-as mottónk. Az európai uniós csatlakozás hajrárájában az európai országokra koncentráltunk, de az internetes gazdaságban egyre jobban látszott, hogy egy óceánnal arrébb kell a vezető szerepet keresni. Úgy látszott, hogy még Európában belül sem sikerül eléggé gyorsítanunk, a többi tagjelölt országhoz képest sem álltunk jól az internetes gazdaságban. És volt ezt mire alapoznunk? Az Eurostat adatai közül 2004-től érhető el Magyarország, és valóban nem álltunk jól még régiós összevetésben:

De mit mutatnak a számok? A KSH 2002-re vonatkozó európai összehasonlítása igen érdekes képet fest. A 21. század első éveiben is még óriási volt az elmaradás a vezetékes telefonvonalak számában Európához képest – e nélkül pedig ekkoriban nem létezett megfizethető internet. A számítógépek száma, az internet használat is még mindig gyerekcipőben járt. De vegyük észre, hogy az új technológia, a mobiltelefon már igen csak megközelíti az európai átlagot – ez pedig lehetőséget teremtett, hogy később a surranópályán érjünk fel az internetes gazdaság fősodrába.

Nem csak a technológia, az üzlet területén is számos bizalomkeltő újdonság jelent meg: egy asztalhoz ültettük a szakma akkori nagy neveit, nem csak beszéltek terveikről, hanem sikeres karriert futottak be. Czirják László (iEurope) olyan hazai internetes sikercégekbe fektetett be, mint a Vatera, Antavo, AutoHop vagy a Beeriders. Várkonyi Attila a Fasventures társasággal a legnagyobb magyar biotech cég, a Solvót eladását tudja felmutatni. Mitől leszek internetmilliomos? címmel például Vinnai Balázs tartott előadást – neki ez össze is jött. 2013-ban közel 18 milliárd forintért vették meg a miskolci garázscégként indult IND Groupot tőle és alapítótárasaitól brit befektetők. A hazai sikersztorik bemutatása fontos inspiráció, aminek a hagyományát azóta is folytatjuk. A 2003-as programfüzetünkben megtaláltuk a legnagobb aduidtált weboldal forgalmi adatait, és a DKT Gemius idei adataival összehasonlítottuk: az öt legnagyobb oldal forgalma ennyi idő alatt a 43-szorosára nőtt.

Nem csak a szakmai programok állták ki az idő próbáját: az Internet Hungary konferenciák első napjának estéjén fergeteges bulikat tartottunk, fellépett az első öt évben Ganxsta Zolee, Hajós András, a Madách Színház művészei. Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!


Source link

Nem a gépek egyeduralma a jövő – E-volution

Hatalmas változásokat hozott a digitalizáció a vállalatok ügyfélszolgálati működésében, hiszen ma már nem csak néhány csatornán például telefonon, vagy e-mail-ben zajlik az ügyfelek és a cégek közötti kommunikáció, hanem számos más eszközön is, akár párhuzamosan. Statisztikák szerint azonban a különböző elektronikus ügyfélszolgálati megoldásokat vagyis közösségi médiát, chatbotot, SMS-t használók 41%-ának azért telefonon is kapcsolatba kell lépnie a vállalattal az ügyintézés során és ilyenkor sok esetben élő ügyintézői segítséget várnak a vonal másik végén. Bortnyák Adorján, a Geomant ügyvezető partnere szerint a jövőt a különböző csatornák közötti átjárás, ugrálás, és sok esetben a humán erőforrás bevonása, nem pedig a gépek egyeduralma jelenti.Az ügyfélszolgálatokra egyre inkább jellemző, hogy az ügyfelek számos kommunikációs csatorna közül választhatnak, hogy melyik számukra a legkényelmesebb, legszimpatikusabb eszköz, így akár SMS-ben, közösségi oldalakon, vagy a vállalati honlapokba integrált chatbotok segítségével is egyeztethetik ügyeiket egy adott céggel. Ez azonban csak bizonyos kérdések, egyszerűbb problémák megoldása esetén működik. A gyorsuló világunkban azonnali megoldásokhoz szokott ügyfelek minden szituációra kiterjedő elégedettségét úgy lehet növelni, ha minél gyorsabban, egyszerűbben és minél kényelmesebb módon kaphatnak választ a kérdéseikre és az ügyfélszolgálati rendszer képes arra, hogy felmérje, hogy mely esetben ezt hogyan tudja biztosítani. Az emberi beavatkozás elengedhetetlen maradtBizonyos esetekben terhet vesz le az ügyintéző válláról, ha egyszerűbb kérdéseket és problémákat egy AI alapú program old meg helyette, de ez sokak félelmével ellentétben nem azt a célt szolgálja, hogy kiváltsa az ügyintéző munkáját, hanem, hogy több időt és energiát tudjon fordítani az AI segítségnek köszönhetően az ügyintéző azokra a problémákra, amelyekben viszont összetettebb eset lévén rájuk van szükség. Felmerül a kérdés: Megváltozik ez valaha? Eljutunk e valaha addig, hogy az AI minden esetben ki tudja váltani az emberi erőforrást? „Sokak szerint a digitalizáció nem is áll meg addig, míg teljesen egészében ki nem váltja az emberi munkát. Szerintünk ez egy téves félelem, ami nem fog beigazolódni, hiszen óhatatlanul lesznek olyan komplex esetek, amelyek során továbbra is elengedhetetlen lesz az emberi beavatkozás. A pozitív ügyfélélmény érdekében az a legfontosabb, hogy a gépek érzékeljék azt a pontot, amikor a vevőnek valamilyen élő emberi támogatásra van szüksége. Mi a megoldásainkkal azon vagyunk, hogy a digitalizáció ne kiváltsa, hanem hatékonyabbá tegye, kiegészítse az emberi munkát. Erről szól a „channel hop”, vagyis a csatornaugrás nevű elv. Ezzel egy sokkal megnyugtatóbb jövőképben hiszünk, mint sokak félelme, a gépek által uralt jövő” – fejti ki Bortnyák Adorján, a Geomant ügyvezető partnere. Fontos a csatornák közötti gyors átjárás Egy Nagy-Britanniában végzett felmérés szerint a 16-75 éves korosztály 85%-a már rendelkezik okostelefonnal és egyre inkább fizetőképes célcsoporttá kezdenek válni azok a fiatalok, akik előbb küldenek egy szöveges üzenetet a másiknak, minthogy felhívnák egymást – ez a hozzáállás az üzleti kommunikációban is egyre nagyobb teret hódít. Azonban azt is fontos látni, hogy az önkiszolgáló webes alkalmazások használói 41%-ának telefonon is kapcsolatba kellett lépnie a vállalattal, tehát csatornát kellet, hogy váltson az ügyintézés során. „Előfordul, hogy valaki chaten, emailben vagy SMS-ben kezdi a panaszbejelentést, de közben kiderül, hogy olyan összetett a probléma, amit csak ügyintéző tud megoldani. A csatornákat összekötő megoldás képes továbbítani a chatben gyűjtött információkat egy ügyintéző felé, aki úgy tudja visszahívni az ügyfelet, hogy csak onnan kelljen folytatnia a beszélgetést, ahol a chatbottal abbahagyta. Ennek a szituációnak az ellentéte is előfordul: megesik, hogy egy ügyfél telefonon kezd érdeklődni, de már a hívás elején, a gépi menüben kiderül, hogy olyan ügyben jelentkezik, amelynek a megoldása sokkal gyorsabb, kényelmesebb lenne egy digitális csatornán. Ekkor egy SMS üzenetet kaphat egy egyéni linkkel, amely azonnal elviszi arra a weboldalra vagy abba a mobil az alkalmazásba, ahol gyorsan megoldható a problémája” – teszi hozzá a Geomant szakértője. Minden csatornának megvan a saját előnye A szakértő szerint azokat a feladatokat, esettípusokat, amelyek ritkán fordulnak elő, nem éri meg automatizálni, ott az emberi beavatkozás egyszerűen költséghatékonyabb, ugyanakkor az is érezhető, hogy a kényelem és a gyorsaság mellett még számos előnye van a digitális csatornáknak: „Azt látjuk, hogy például egy fizetési felszólítás, amely digitális csatornán érkezik, sokkal kisebb frusztrációt okoz az ügyfeleknek, mint ha élő emberrel kellene beszélniük róla. Akár a fizetést is meg tudják oldani digitális csatornán – ez egy mindenki számára előnyös helyzet, mert elkerülhető a kellemetlen beszélgetés, de a kintlévőséget is begyűjti a vállalat. Természetesen itt is van helye a csatornák közötti ugrásnak, mert eljöhet az a pont, amikor már a vállalat érdeke, hogy a megfelelő kommunikációs képességekkel rendelkező ügyintéző győzze meg az ügyfelet” – emeli ki Bortnyák Adorján.
Az ügyfélszolgálatok nagyon forró téma, így az idei Internet Hungary konferencián is méltó helyet kap, szinte minden létező aspektusban ránézünk. A témában Bortnyák Adorján is előadást tart. Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!


Source link

Uralhatja az ember a radikális technológiákat? – Interjúk

A negyedik ipari forradalom nem a „hogyant”, hanem a „kit”, tehát magát az embert változtatta meg, s lényeges kérdés, hogy az emberiség miképpen él a radikális technológiák adta lehetőségekkel. Ez az első olyan korszak a történelemben, ahol a technológia lehetővé teszi, hogy a biológiai, a fizikai és a digitális rendszereket összeolvasszunk. Frankó Csuba Dea jövőkutató szerint a tudatosság, az egyéni felelősség és az alapvető emberi értékek megőrzése jelenti a kulcsot egy élhető világhoz. A Spark Institue vezetője a technológiai fejlődés kapcsán optimista, ugyanakkor több, a folyamattal járó veszélyre is felhívta a figyelmünket.

– Napjaink technológiái mitől radikálisak?
– Korunk technológiai környezetében olyan erős számítási kapacitás és sávszélesség, olyan olcsó kapcsolatteremtési lehetőség áll rendelkezése gépek és gépek, gépek és emberek, a gazdaság és a hétköznapi élet különböző szereplői között, amire korábban nem volt precedens. A felhőtárhelyeknek köszönhetően hatalmas tárhelykapacitásokkal rendelkezünk, s ez lehetővé teszi azt, hogy a gépek és az emberek összekapcsolódva korábban elképzelhetetlen megoldásokat hozzanak létre. Az őrült technológiai robbanás – napjaink egyik legátütőbb trendje az 5G technológia – olyan sávszélességet biztosít az ipar és a hétköznapi felhasználó számára, amivel egyelőre el sem tudjuk képzeni, hogy mennyi minden válik lehetővé. Ezen a korábban soha nem látott hatalmas számítási kapacitáson olyan szofisztikált folyamatok tudnak lefutni, amelyek szinte felfoghatatlan lehetőségeket nyitnak meg amellett, hogy éppen ilyen következményekkel is járhatnak.

– Ebben a folyamatban mi történik az emberrel, a társadalommal?
– Valóban nagyon izgalmas kérdés, hogy mit hoz a már említett hatalmas számítási kapacitás és a gépek között meglévő nagyon széles spektrumon meglévő kapcsolat. A mesterséges intelligencia algoritmusok éppen mostanság kezdenek érzékelhető valósággá válni s nagyon sok szempontból átvenni az ember helyét az élet különböző területein. Mindennek persze megvannak a pozitív hozadékai is, hiszen például a rákkutatásban, a gyógyászatban ezek az algoritmusok olyan felfedezésekre és megoldásokra adnak lehetőséget, amivel nagyon hosszú ideje nem tudott megküzdeni az emberi elme. De említhetném a hétköznapok szintjét is: egyszerűbbé az ügyintézés, az életünk nagyon sok helyen a korábbiakkal ellentétben sokkal ergonomikusabbá vált. Ám mindennek megvannak az árnyoldalai is, hiszen bizonyos szempontból az ember értékkészlete – tehát, hogy képes a gondolkodásra, a munkavégzésre, érezni tud és képes arra, hogy másokra is odafigyeljen – egyre inkább elértéktelenedik, mert az ember egyre inkább rábízza magát az algoritmusokra s az válik értékké, ha egy intelligens megoldás gyorsan és olcsón elvégez helyettünk valamit. Nagyon komplex hatásmechanizmus indult be az elmúlt időszakban, s a nagy kérdés az, hogy az ember hogyan tud jó stratégiát választani magának, illetve hogy mi és milyen lesz az az érték, ami miatt érdemes lesz embernek lenni ebben a radikális technológiai világban. Kérdés az is, hogy mik azok az emberi értékek, amiktől élhető marad a világ akkor is, ha például körbevesszük magunkat önvezető autókkal, vagy ha a banki ügyeinket, a könyvelésünket már automatizmusokkal intézzük. Nagy és fontos kérdésekről van szó, amik megválaszolására nagyon tudatosan kell készülnie az egész társadalomnak. De külön kiemelném az oktatási rendszert, ahol azokat a gyereket képzik és tanítják, akik egyrészt aktív részesei lesznek ennek a technológia által dominált világnak, másrészt bizonyos szempontból reményeink szerint formálói is, tehát bele fognak szólni abba, hogy milyen világban éljünk.

– Biztos, hogy képesek lesznek beleszólni a dolgok alakulásba? Hiszen a most elmondottakba szocializálódnak bele, kicsit olyannak tűnik ez, mint az a bizonyos béka és a lassan melegített víz esete.
– Ez is egy fontos szempont, illetve az is, hogy egyáltalán bele tudnak-e szólni a folyamatok alakulásába; eljöhet-e az az idő, amikor a technológia egy bizonyos ponton túl olyan fejletté válik-e, hogy az embernek nem lesz ráhatása arra, hogy a technológia miképpen oldjon meg egy problémát éppen amiatt, mert a gép azt már jobban és hatékonyabban tudja majd. S hát az a felvetett gondolat is a jövő kérdése lehet: egyáltalán bele akarnak-e a szólni a folyamatokba, ha a fejlett technológiai környezet valóban normává válik? Azt tartom fontosnak kiemelni, hogy bármilyen technológiával és megoldással is vettük és vesszük körbe magunkat, az ember mindig is ember maradt. Az agyunk 250 ezer éve nem „frissítette” önmagát, ugyanazzal a hardverrel és szoftverrel futunk sok ezer éve; persze egy pici fejlődés is látszik, hiszen az emberi IQ magasabb mint kétszáz évvel ezelőtt, de jelentős agyi és idegrendszeri változások nem történtek. Az ember motivációja, az elemi ösztönkésztetései, a túlélés és az önmagvalósítás vágya megmaradt. Egy erősen technologizált környezetben nagyjából ugyanazok a dilemmák merülnek föl, mint a technológia születése előtti korszakban – csak éppen a díszlet változott. Madách Ember tragédiája jut eszembe: a történelem során mindig ugyanazokat a köröket futjuk változó díszletek között. Az emberi lét nem fog megváltozni attól, hogy pillanatnyilag nagyobb jólétben, biztonságban, vagy ergonomikusabban él, mint akár száz évvel korábban.

– De mégis csak kérdés, hogy egy ilyen környezethez hogyan tud az ember lelkileg-mentálisan adaptálódni.
– Valóban ez az igazán nagy kérdés: hogyan alkalmazkodik lelkileg, mentálisan, de az életvitele szempontjából is. Arra már látunk példákat, hogy a technológia – vagy azok tulajdonosai – bizonyos szempontból képesek akár teljes kontrollt gyakorolni az egyén, vagy akár egy teljes társadalom felett. A technológia az emberi gondolkodást szinte már a hiedelmek szintjén formálja… S mivel a problématér ma már nem generációról generációra, hanem ötévről ötévre változik, az szempont, hogy ezt a gyors iramú és jelentős változás az ember hogyan képes feldolgozni.

– Ráadásul, ha már a kontrollt említi… az „elő” fölött az egyik legerősebb kontrollt a függőség kialakításával lehet elérni, Adam Alter Ellenállhatatlan című könyvében nagyon pontosan leírja a technológiai függőség jellemzőit, kialakulásának körülményeit. Tehát mit gondol a függőségről?

– A digitális vállalkozások ezt az eszközt nagyon tudatosan használják. A használatban lévő technológiai megoldások kidolgozásának egyebek mellett a legfontosabb alapjai a viselkedéstudomány és a pszichológia által nyújtott ismeretek az emberről. A legfontosabb feladat a felhasználók a technológiához való láncolása. Nagyon sok kutatás foglalkozik azzal, hogy miképpen lehet a képernyő előtt töltött időt növelni azzal, hogy olyan triggerek épülnek be az alkalmazásokba, folyamatokba vagy szolgáltatásokba, amiktől a felhasználó mind többet és többet szeretne fogyasztani. Egy nagyon tudatosan kiépített rendszerről van szó. Manapság az egyik legnagyobb üzleti lehetőséget az emberek technológiához való hozzáláncolása jelenti, mert ezzel a vállalkozások számára piactér nyílik meg, ami számukra reklámidőt vagy éppen fogyasztókat, vásárlókat jelentenek.

– Van-e ennek a leírt folyamatnak ellenszere, valamivel gátat lehet-e vetni annak, hogy ne alakuljon ki valamilyen sötét disztópia? Nem a technológiaellenesség beszél belőlem, csak azért kérdem, mert én személy szerint kevésnek tartom, hogy egy-egy kiugrott techmogul – akik ott voltak a teremtés hajnalán – most verik a tamtamot, hogy baj van.

– A technológiafüggőség egyfajta apátitát képez a világ irányába, az emberek jó része virtuális világban él, különösen a fiatalok, miközben nekik éppen az lenne a feladatuk, hogy hassanak a világra és változtassanak azon. Az online világban „élő” ember elfeledi a valóságot s egy idő után az ott fogyasztottakat gondolja és érzi igazinak, ám így nagyon ember éli az életét kognitív torzítások zárkájában – „az a biztos, amit a képernyőn látok”. A megoldást az iskolarendszer átalakításában vagy fejlesztésében látom például úgy, hogy az alapvető emberi értékek tananyag szinten jelennének meg a rendszerben.

– Mit ért itt emberi értékek alatt?

– Hogyan lássuk, halljuk meg s hogyan beszéljünk egymással, hogyan keressük az értéket az emberi kapcsolatokban, hogyan oldjunk meg komplex problémákat közösen. Utóbbi az együttműködésről és a probléma megoldásról egyszerre szól.

– Egyetértek, de tovább „kötekszem” még: csupa olyan dolgot említ, amit nagyon nehéz behozni egy atomizálódó társadalomba.

– Egyrészt igen igaza van, de másrészt viszont nem értek egyet. Nagyon sok kutatás mutatta meg, hogy az ember a tudatosság fejlesztésével hogyan tud kontrollt szerezni a dolgok és folyamatok felett. Megint csak azt tudom mondani, hogy az ember nem változott olyan sokat az elmúlt néhány ezer évben. Hiába az atomizálódás, ott van benne a hatalmas vágy a minőségi emberi kapcsolatokra. Ezt a lényeges tényezőt az egészség szempontjából a Harvard Medical School vizsgálta meg s arra jutottak, hogy az egyén egészségi helyzetének egyik fő komponense az, hogy milyen minőségű emberi kapcsolatokat tud kialakítani és ápolni. Nagyon is elemi a vágy az egymással való kapcsolódásra, inkább azt érdemes megnézni, hogyan tudjuk ezt úgy megtenni, hogy a valóság és a virtuális valóság úgy érjen össze, hogy az érdekes legyen minden generáció számára és érdekeltté tudjuk tenni őket abban, hogy kapcsolódjanak egymáshoz és együtt oldjanak meg problémákat.

– Vagyis nem kell aggódni, mert az ember – ha pszichológiai, etológiai oldalról fogjuk meg – az „élő” az „élőhöz” vonzódik, nem tudja magát kivonni abból a kapcsolatrendszerből, amit egy másik „élő” jelenthet és adhat a számára.
– Nem tudom, hogy kell-e aggódni vagy sem; a technológiai fejlődésben valójában rengeteg lehetőséget és fenyegetettséget látok egyszerre. Ma emberként az a legfontosabb lehetőségünk, hogy tudatos lények vagyunk és tudatosan tudunk döntést hozni arról, hogy egyénként vagy közösségként meddig megyünk el ezen az úton, hogyan és mire használjuk a technológiát s melyek azok a területek, ahová nem engedjük be az életünkbe. Mindez egy nagyon nehéz egyensúlyozást jelent már akkor is, ha csak azt vesszük, hogy az általunk használt okostelefon összes adata ott landol a különböző szolgáltatók szerverein – mindez viszont alapvető feltétele a világ körforgásában való részvételnek. Tehát nem könnyű meghúzni a határt, de szerintem egyre inkább az egyéni felelősségi szint fog majd dönteni arról, hogy egy jó világba érkezünk-e meg, vagy a teljes szétzilálódás lesz az emberiség része, ahol a technológiai korszakot a kontroll elveszítése jellemzi majd.

– A tudatosságról sokat hallani, mire gondol?
– Több szempontból is a tudatosságra helyezném a hangsúlyt. Mennyit és hogyan használjuk a technológiát, mit és mennyit engedünk be az életünkbe belőle, hogyan kezeljük az adatainkat, mit adunk ki magunkról és mit nem, illetve mindezt hogyan monitorozzuk? De ezt is tanulni kell, mert a technológiai világ nagyon komplex és egyre inkább azzá válik, s nehéz lekövetni, hogy éppen hol mit árul el rólunk az internet. De az is tanulás kérdése, hogy hogyan pihenjük ki a technológia-használattal eltöltött időt; időt kell fordítani a fizikai térben való regenerálódásra és az emberi kapcsolatok ápolására is. Mindezt meg kell tanulnia gyereknek és felnőtteknek egyaránt. Stratégiát kell felépítenünk arra, hogy egy ilyen technológia uralta világban hogyan fogunk „egyben” maradni.

– Nagyobbak, elementárisabbak a változások napjainkban, mint mondjuk a gőzgépek megjelenése idején?
– Nagyon sokan szeretik ezt a korszakot az első ipari forradalomhoz hasonlítani, de szerintem ez nem lehetséges. Az első ipari forradalom idején – amikor megjelent a gőzgép és a robbanómotor – az ember fizikai erejét cseréltük le a gépek erejére, de az ember a szellemi erejét tovább tudta kamatoztatni. Majd ezt követte a második ipari forradalom középpontban az elektromossággal, majd a jött a harmadik, a telekommunikáció és az internet forradalma, de az ember, mint szellemi lény még ekkor is értékes egységet jelentett. Viszont a negyedik ipari forradalom teljesen más az előzőkehez képest. Erről Klaus Schwab, a Világgazdasági Fórum elnöke írt egy különbözőségeket kimutató könyvet. Eszerint amíg az első három ipari forradalom azt változtatta meg, ahogyan csináljuk a dolgokat, a negyedik magát az embert, azt, amik mi magunk vagyunk. Ez az első olyan korszak a történelemben, ahol a technológia lehetővé teszi azt, hogy a biológiai, a fizikai és a digitális rendszereket összeolvasszunk.

– Ezt hogyan képzeljük el?

– Erre az egyik legjobb példa a génszerkesztés s az ilyen projekteket – amik egy évtizede milliárdos költségekkel bírtak – ma már kis túlzással, de néhány száz dollárból le lehet futtatni. Az ember vagy bármilyen más élőlény génállománya a számítóképkehez hasonlóan programozhatókká vált, képesek vagyunk arra, hogy átírjuk az élővilág genetikáját.

– Mondana erre valamilyen megfogható példát?
– A közelmúltban a kutatók megoldást találtak arra, hogyan vegyék ki azt a gént a maláriaszúnyogból, amelyik a betegségért felel, tehát forradalmi áttörést értek el arra nézve, hogy hogyan is lehet megszüntetni a maláriát a földön. Viszont a technológiát nem merik kiengedni a természetbe, mert fogalmuk sincs arról, hogy egy ilyen genetikai módosítás milyen hatást fejthet ki az ökoszisztémára. Az orvostudomány is egyre inkább arról beszél, hogy gyógyszerek helyett nanorobotokat kell a véráramba juttatni s így létrejön a lokális beavatkozás, a folyamatos monitorozás lehetősége, vagy akár a prevenció egyik új formája is, hiszen az eszköz meg tudja mondani, hogy például mikor várható egy trombózis. De nem csak jelzi a sokkot, hanem megoldási javaslatok is tud rá adni a beavatkozás mellett. Tehát a három említett rendszer összeolvadása ezt jelenti.

– Ezt megint csak felveti a társadalmi dimenziót, hiszen már az is közösségképző vagy éppen bomlasztó tényező lehet, hogy kinek milyen értékű a mobiltelefonja. Szóval, ha egy adott technológia csak egy adott társadalmi réteg vagy csoport számára válik elérhetővé, akkor hogyan nézhet ez ki társadalmilag? Szuperemberek, transzhumánok, illetve rosszabb életminőségű, beteg emberek?
– A trendek alapján úgy tűnik, hogy a szofisztikált technológiák egyre olcsóbban érhetők el. Nézzük csak meg, hogy Afrika egyes részein a nagy szegénység ellenére is szinte az egész társadalom mobilfelhasználóvá vált, hiszen egy szuper technológia nagyon rövid idő alatt vált olcsóvá és elérhetővé. Az erre a folyamatra jellemző gazdasági törvényszerűség szerint ahogyan a technológia exponenciális tempóban fejlődik, a képességét évente-másfél évente megduplázva az ára exponenciális sebességgel csökken. Ez a folyamat teszi lehetővé, hogy az izgalmas technológiák a szélesebb, szegényebb rétegek számára is elérhetővé váljanak. Ebben a kérdésben optimista vagyok, amiben viszont kételyeim vannak az az, hogy a technológia pillanatnyi tulajdonosai hogyan és mire használják majd föl s kinek teszik elérhetővé ezeket a lehetőségeket, legyen szó akár a Facebook-ról vagy akár egy nagyhatalmakról. Izgalmas kérdés ez, ám a technológia erre képes választ adni, mert például a blockchain-technológia bizonyos szempontból olyan szintű demokratizálódást hozott az üzleti élet számára, ahol nincsen lehetőség kontrollálni, illetve tulajdonolni a folyamatokat. Persze itt is az a kérdés: ha a technológia mindenki számára elérhető és demokratikus, illetve kontroll nélküli, akkor hogyan is fogunk élni ezzel szabadsággal?

Azt mondanunk sem kell, hogy a technológiai és digitalizációs kérdések az idei Internet Hungary konferenicán is terítékre kerülnek.

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!




Source link

Online vs. személyes vásárlás: hogyan alakulnak a trendek? – E-kereskedelem

Az e-kereskedelmi rendszerek egyik pillanatról a másikra váltják le a jól bevált és hagyományos életforma sajátosságait. A számítógépek és az internet elterjedése csak a kezdet volt, az okostelefonok/tabletek használatával már tényleg bárhol, bárhonnan és bármelyik percben elintézhetjük még a villanyszámla adatainak „bediktálását” is.

Az analóg és digitális életformának egyaránt megvannak a maga előnyei és hátrányai. Az online térben való vásárlás során is akadnak hiányosságok, de mindent kárpótol, amikor pizsamában, kávét szürcsölve, a kanapé kényelmében, csupán pár percet vesz igénybe a szülinapi ajándékvásárlás.

Az online vásárlásról általánosságban
Ahány technológiai megközelítés, annyi e-kereskedelemmel kapcsolatos meghatározás létezik. A lényegen azonban nem változtat, ugyanis bármilyen online térben zajló üzleti tranzakciót definiálhatunk az e-kereskedelem egy bizonyos területeként, mint az elektronikus

● áruházakat,

● bankokat,

● és pénztárcát (= online hitelkártya) is.

Ma már egyre hangsúlyosabbá válik mind a három terület együttes használata, azonban az online áruházak még mindig közel a legnépszerűbbek. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy a hazai online vásárlás top három területe nem a ruhavásárlásban merül ki. A magyarok legnagyobb százaléka háztartási és vegyi árut, kozmetikai terméket és gyógyszert/vitaminokat vásárol online.

Az online vásárlás folyamata
Az online vásárlás folyamata hatékony, gyors és három egyszerű lépésben elvégezhető. Az online áruházakban történő vásárlás esetén nincs szükséged másra, mint egy gyors internetes böngészésre, amit a számodra legszimpatikusabb webshop kiválasztása követ. Ezután megkeresed a terméket, belehelyezed az online kosaradba, és kiválasztod a számodra legkényelmesebb fizetési és szállítási módot.

Lehetséges fizetési és kiszállítási módok
A fizetési módok között kiválaszthatod, hogy banki átutalással, vagy utánvéttel és készpénzzel egyenlíted ki a tartozásodat. Hiába, hogy előreutalni sokkal kényelmesebb, biztonsági okokból még mindig többen választják az utólagos fizetés lehetőségét.

Az online vásárlás esetében is beszélhetünk személyes átvételről, azonban az kevésbé gyakori a házhozszállítással szemben. A legtöbben az online áruházakkal szerződésben lévő csomagszállító igénybevételét választják a termék átvételére, de léteznek köztes megoldások is, mint például a csomagpontok.

Az elmúlt évek online vásárlási trendjei


#1 A kosárérték folyamatos növekedése

Az online vásárlás teljes mértékben beszivárgott az életünkbe, amelyet bizonyítanak a folyamatosan növekvő statisztikai adatok. Az elmúlt öt évben érdemes megfigyelni a kosárérték módosulását, amely megmutatja, hogy egy internetes webáruház vásárlói átlagosan mekkora értékben vásárolnak. Több piackutató cég is évről-évre megosztja az ehhez kapcsolódó statisztikáit, amelyben megfigyelhető, hogy amíg a kosárérték 2013-ban átlagosan 8500 forintot jelentett, az napjainkban már eléri a több mint 20.000 forintot is.

#2 Az online vásárlás top területei

Az online vásárlás trendjei tekintetében a leghangsúlyosabb változást a FMCG (= gyorsan forgó fogyasztási cikkek) szektor termékei jelentik. Mire kell gondolnod, amikor ezt hallod? Arra, hogy az online rendelések esetén előtérbe kerülnek a háztartási és vegyi áruk, mint a fürdőszobai gyorsan elhasználódó eszközök vagy az élelmiszerek.

Az online top vásárlási területek változását a konverziós ráta segítségével követheted nyomon, ami megmutatja, hogy egy online webshop látogatója mekkora százalékban válik végül vásárlóvá. Az FMCG termékekkel kapcsolatban 2016-ben csupán 1,37%-os konverziós értéket mértek, ami 2017-re 2,12 %-ra felszökött.

#3 Hazai e-kereskedelem
A hazai trendek adatai egytől-egyig bizonyítják, hogy az online vásárlás világa Magyarországon is egyre nagyobb teret nyer magának. A 2013-2017 közti periódus statisztikáit megvizsgálva, jelentős megugrást láthatunk a számok terén. Csak hogy párat említsünk a sok közül, 5 év leforgása alatt

● az online szektorban vásárlók száma 2 millió főről 3 millió főre,

● az online kiskereskedelmi forgalom/bevétel 200 milliárd forintról 310 milliárd forintra,

● a kosárérték pedig több mint a felére emelkedett.

Online vásárlás napjainkban

Napjainkban már az élet természetes velejárójaként kezeljük az online vásárlás lehetőségét, mi több, már sokszor eszünkbe sem jut, hogy személyesen nézelődjünk. Az e-kereskedőknek érdemes folyamatosan résen lenniük, hiszen minél több minden megtalálható az interneten, annál nagyobb konkurenciáról beszélünk. Ebből kifolyólag nem mindegy, hogy az internetes áruházak üzemeltetői kiket választanak célközönségüknek a termékeladások és a hirdetések feladása során.

A legfrissebb adatok szerint az online vásárlók 60%-a 40 év feletti korosztály. A nemek tekintetében arányos megoszlásról beszélhetünk. A férfiak és nők 50-50%-át jelentik az internetes vásárlók körének, így az online kereskedőknek érdemes széleskörű termékpozícionálásban gondolkodniuk.

Az e-kereskedelem témaköre természetesen megjelenik az idei Internet Hungary konferenicán is, hiszen nem mindegy, hogy egy márka mit tehet, ha nincsen saját online értékesítése és persze a PSD-2 is kimeríthetetlen témakör.

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!




Source link

Van élet az Instán a Like-ok eltűnése után? Nézzük, mit mond a kutatás! – Közösségi média

Digitális atombombaként robbant a közelmúltban a hír, ami szerint a Facebook eltünteti a nyilvános lájkokat. Na de hogyan is reagált erre az internet népe? Farkas Dániel cikkéből kiderül!

Az elmúlt időszakban bombaként robbant a hír, hogy a Facebook teszteket futtat egyes országokban (pl. Kanada) az Instagram felületén, amelynek keretében eltünteti a nyilvános Like számokat a felhasználók számára. A kék óriás eddig nem közölt adatokat a tesztről, de a kanadai központú #paid ügynökség saját kutatásba kezdett annak érdekében, hogy megtudhassuk milyen hatásai vannak a Like-ok eltűnésének! Lássuk mit tapasztaltak, hogyan vélekednek erről az influencerek.

A kutatásba egyaránt bevonásra kerültek olyan tartalomgyártók, akik számára eltűnt a Like-ok száma és olyanok is, akiknél nem, így ők kontrollcsoportként funkcionálhattak a megkérdezés során. Maga a változtatás bevezetése kapcsán adott válaszaik alapján szélsőségesebben nyilatkoztak azok, akik bekerültek a tesztbe azokkal szemben, mint akik nem:

A fenti ábra alapján kijelenthető, hogy ugyan csak 2%-kal (35% Vs 33%), de inkább nem tetszik az influencereknek a változtatás, bár ez nem szignifikáns különbség. Azoknál akik továbbra is rendelkeznek a Like-ok nyilvánosságával, ott pozitívabb az attitűd a változtatás kapcsán, amely minden bizonnyal romlana, ha ők is érintettek volnának. 

Ennél érdekesebb eredményt hozott azonban a leadott Like-ok számának változása, hiszen az érinttett tartalomgyártók saját analitikájukban továbbra is látják a Like-ok számát, így össze tudták hasonlítani a változás előtti és utáni időszakot:

Ez alapján kijelenthető, hogy az influencerek több, mint felének (55%) csökkentek a kedvelés számai, amely azt mutatja, hogy a felhasználók többsége vesztett a kedvelési hajlandóságából amiatt, hogy nem nyilvánosak a Like-ok. Érdekesség, hogy a kontroll csoport hasonlóan vélekedett laikusként a változásról, sőt kis mértékben még negatívabban is ítélték meg a helyzetet, mint a valódi tapasztalatokkal rendelkezők. 

Vajon a kedvelés számok visszaesése milyen hatással volt a kommentekre, elérésre és a követőbázis alakulására? Kommentek kapcsán például az alábbit tapasztalták:

A felhasználók 62%-a nem érzékelt változást, azonban 31% esetében kis, vagy nagyobb mértékű visszaesés történt. Ez a kisebb elköteleződés miatti elérés csökkenésből eredeztethető a válaszadók beszámolói alapján. Kijelenthető tehát, hogy a Kedvelések száma szoros összefüggésben van a kommentekkel és az elérési számokkal.

A kutatás továbbá vizsgálta az influencerekre gyakorolt pszichológiai hatását is a változtatásnak, fókuszban a mentális egészségükkel. Azt gondolnánk, hogy a Like számok eltűnésével az influencerek nagyobb szabadságot érezhetnek önmaguk kifejezésére, hiszen nem kell versenyezniük a maximális számok elérésére. Ezt azonban cáfolta a kutatás:

A tesztben résztvevők közel fele (47%) vélekedett úgy, hogy nem volt rá felszabadító hatással a kedvelési számok eltüntetése. Ezzel szemben a kontroll csoport vélekedése sokkal pozitívabb képet fest. 

Az érintettek külön kérdésben adhattak választ arra, hogy mi volt számukra a legrosszabb tapasztalat a teszt alapján:

Jól látható, hogy a leginkább a csökkenő elköteleződés zavarja az influencereket, de talán még izgalmasabb, hogy második helyre a márkák összezavarhatósága (16%) került, hiszen sokan féltik a már felépített üzleti modelljüket, amely sok esetben a nyilvánosan elérhető Like-ok alapján működött az elmúlt időszakban.

Kíváncsian várjuk a Facebook következő lépését ebben a témakörben, hogy az általuk gyűjtött tapasztalatok alapján tovább haladnak-e ezen az úton, vagy csak egy érdekes tesztként vonul be az Instagram történelmébe a Like-ok eltüntetése. 

A kutatás számos további kérdést is vizsgált, amelyet ide kattintva érhettek el, hogyha szeretnétek további részleteket megtudni.

A közösségi média kérdései – a többek között a kiaknázatlan hirdetési formátumok lehetőségeit vizsgálva – erősen jelen lesznek az idei Internet Hungary konferenicán is október 1-2-án Siófokon.

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!




Source link

Van élet az Instán a Like-ok eltűnése után? Nézzük, mit mondd a kutatás! – Közösségi média

Digitális atombombaként robbant a közelmúltban a hír, ami szerint a Facebook eltünteti a nyilvános lájkokat. Na de hogyan is reagált erre az internet népe? Farkas Dániel cikkéből kiderül!

Az elmúlt időszakban bombaként robbant a hír, hogy a Facebook teszteket futtat egyes országokban (pl. Kanada) az Instagram felületén, amelynek keretében eltünteti a nyilvános Like számokat a felhasználók számára. A kék óriás eddig nem közölt adatokat a tesztről, de a kanadai központú #paid ügynökség saját kutatásba kezdett annak érdekében, hogy megtudhassuk milyen hatásai vannak a Like-ok eltűnésének! Lássuk mit tapasztaltak, hogyan vélekednek erről az influencerek.

A kutatásba egyaránt bevonásra kerültek olyan tartalomgyártók, akik számára eltűnt a Like-ok száma és olyanok is, akiknél nem, így ők kontrollcsoportként funkcionálhattak a megkérdezés során. Maga a változtatás bevezetése kapcsán adott válaszaik alapján szélsőségesebben nyilatkoztak azok, akik bekerültek a tesztbe azokkal szemben, mint akik nem:

A fenti ábra alapján kijelenthető, hogy ugyan csak 2%-kal (35% Vs 33%), de inkább nem tetszik az influencereknek a változtatás, bár ez nem szignifikáns különbség. Azoknál akik továbbra is rendelkeznek a Like-ok nyilvánosságával, ott pozitívabb az attitűd a változtatás kapcsán, amely minden bizonnyal romlana, ha ők is érintettek volnának. 

Ennél érdekesebb eredményt hozott azonban a leadott Like-ok számának változása, hiszen az érinttett tartalomgyártók saját analitikájukban továbbra is látják a Like-ok számát, így össze tudták hasonlítani a változás előtti és utáni időszakot:

Ez alapján kijelenthető, hogy az influencerek több, mint felének (55%) csökkentek a kedvelés számai, amely azt mutatja, hogy a felhasználók többsége vesztett a kedvelési hajlandóságából amiatt, hogy nem nyilvánosak a Like-ok. Érdekesség, hogy a kontroll csoport hasonlóan vélekedett laikusként a változásról, sőt kis mértékben még negatívabban is ítélték meg a helyzetet, mint a valódi tapasztalatokkal rendelkezők. 

Vajon a kedvelés számok visszaesése milyen hatással volt a kommentekre, elérésre és a követőbázis alakulására? Kommentek kapcsán például az alábbit tapasztalták:

A felhasználók 62%-a nem érzékelt változást, azonban 31% esetében kis, vagy nagyobb mértékű visszaesés történt. Ez a kisebb elköteleződés miatti elérés csökkenésből eredeztethető a válaszadók beszámolói alapján. Kijelenthető tehát, hogy a Kedvelések számára szoros összefüggésben van a kommentekkel és az elérési számokkal.

A kutatás továbbá vizsgálta az influencerekre gyakorolt pszichológiai hatását is a változtatásnak, fókuszban a mentális egészségükkel. Azt gondolnánk, hogy a Like számok eltűnésével az influencerek nagyobb szabadságot érezhetnek önmaguk kifejezésére, hiszen nem kell versenyezniük a maximális számok elérésére. Ezt azonban cáfolta a kutatás:

A tesztben résztvevők közel fele (47%) vélekedett úgy, hogy nem volt rá felszabadító hatással a kedvelési számok eltüntetése. Ezzel szemben a kontroll csoport vélekedése sokkal pozitívabb képet fest. 

Az érintettek külön kérdésben adhattak választ arra, hogy mi volt számukra a legrosszabb tapasztalat a teszt alapján:

Jól látható, hogy a leginkább a csökkenő elköteleződés zavarja az influencereket, de talán még izgalmasabb, hogy második helyre a márkák összezavarhatósága (16%) került, hiszen sokan féltik a már felépített üzleti modelljüket, amely sok esetben a nyilvánosan elérhető Like-ok alapján működött az elmúlt időszakban.

Kíváncsian várjuk a Facebook következő lépését ebben a témakörben, hogy az általuk gyűjtött tapasztalatok alapján tovább haladnak-e ezen az úton, vagy csak egy érdekes tesztként vonul be az Instagram történelmébe a Like-ok eltüntetése. 

A kutatás számos további kérdést is vizsgált, amelyet ide kattintva érhettek el, hogyha szeretnétek további részleteket megtudni.

A közösségi média kérdései – a többek között a kiaknázatlan hirdetési formátumok lehetőségeit vizsgálva – erősen jelen lesznek az idei Internet Hungary konferenicán is október 1-2-án Siófokon.

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!




Source link

Létezik-e tökéletesen automatizált ügyfélszolgálat? – E-kereskedelem

Az ügyfélszolgálati rendszerek fejlődése (is) egyértelműen abba az irányba halad, ahol a gépek kezdik átvenni a feladatokat az embertől. A tendencia láttán érdemes feltenni a kérdést: a kliens is örül ennek? Hisz az egész érte kellene, hogy működjön!

Az ember előre retteg, ha egy állami vállalat vagy nagyobb szolgáltató telefonos ügyfélszolgálatával kell kapcsolatba lépnie hivatalos ügyintézéskor. Vég nélküli csengés, s ha felel a géphang, perceken keresztül böködteti velünk a számokat, mire kiderül, hogy a kérdésre, amit fel szerettünk volna tenni, csak ember tudja a választ. Neki viszont se híre, se hamva.

Marad a lehetőség, hogy magunktól kérdezzünk: a körülöttünk dübörgő digitális világban hol végződik a gépek kompetenciája, s hol kell visszavennie a feladatot az embernek. Az ügyfélszolgálatra szűkítve a kérdést: milyen témakörökben számíthatunk megoldásra a masinától, s honnantól alkalmatlan ő a célra? Egyáltalán létezik-e hiba nélkül működő, automatizált ügyfélkezelés?

Aki válaszol: a mesterséges intellingencia
A KLM tavaly év elején az első világméretű légitársaság lett, mely mesterséges intelligenciát (AI) kezdett alkalmazni ügyfélszolgálatán. A gép hosszú időn keresztül figyelte az ügyfélszolgálati munkatársak digitális feleleteit, s a sűrűn visszatérő kérdésekre adott válaszokat hamarosan ő is meg tudta adni a közösségi felületeken, Twitteren, WhatsApp-on, Facebook Messengeren keresztül.

Mesterséges intelligenciát más vállalatok is alkalmaznak az ügyfélkezelésben, például a Magyar Telekomnál. Itt Vandának hívják a virtuális munkatársat.

Az AI, a géphangos ügyfélkezelés és a különböző chatbotok működtetése egyre bevettebb módszer: egybehangzó előrejelzések szerint az idei év végére a call centeres tevékenységek negyedét ezek a robotok fogják végezni. Hatalmas előny, ha egy cég képes áldozni rájuk, hiszen megállás nélkül tudnak dolgozni, soha nem mennek szabadságra, nem lesznek betegek, a gyerekükért sem kell elmenni óvodába, és még fizetést sem kell adni nekik. Ráadásul a gyakran ismételt kérdéseket (FAQ) szempillantás alatt válaszolják meg.

Továbbmegyünk: még az ügyfeles kollégának is nagy segítség, ha a FAQ-okat a gép válaszolja meg helyette. Hiszen addig ő foglalkozhat az összetettebb kérdésekkel, melyek orvoslására már a mesterséges intelligencia sem képes.

Érzelmek nélkül nem megy

Bizony, itt van a kutya elásva: amíg a robot egy szűkre szabott témakör kérdéseit illetően kenterbe veri az embert hatékonyságban, addig az összetettebb gondolkodást igénylő feladatoknál maximum behatárolt a tudása, de leginkább véges. Nem tud elvonatkoztatni, s az automatikusan előhívott megoldásokon túl, korábbi tapasztalatokból építkezni. Sem azt, hogy melyik munkatárs segítségét kell kérni, ha az adatbázisban nincs meg a sablonválasz.

Ennél is fontosabb, hogy a gép képtelen figyelembe venni az emberi érzelmeket, mely nélkül nem létezhet megbízható, lojális klienseket hozó ügyfélszolgálat, vagyis a szó szoros értelmében véve, az ügyfelek szolgálata. Nem véletlen, hogy a felmérések alapján az emberek döntő többsége egy felmerülő probléma esetén egy másik emberrel szeretne beszélni ügyfélkezeléskor, nem pedig egy robottal.

Egymásra utalva
A tökéletes ügyfélszolgálatot egyelőre nem találták fel, de az oda vezető úton azok a cégek járnak az élbolyban, akik ötvözik az automata rendszereket az emberi erővel. A gyakran ismételt kérdések megválaszolását a sablonból hiba nélkül dolgozó gépre hagyják, az analitikusabb, összetettebb munkát igénylő kérdések megoldását pedig az ügyfeles kollégákra. Őket olyan speciális ügyfélkezelési szoftverekkel lehet megtámogatni, mint a CRM, a CentiOne vagy épp az OTRS, melyekkel ideális esetben zökkenőmentes, gyors és hatékony lehet a meló.

Mindehhez már csak egy profi HR-es szükséges, aki megtalálja azt a magas stressztűrő képességű, türelmes, empatikus munkatársakat. Akik pontosan ugyanolyan eredményesen képesek hozzájárulni a gép munkájához, ahogy a gép az övékhez.

Az ügyfélszolgálatok témaköre szinte kimeríthetlen, így az idei, október 1-2-i Internet Hungary konferencián is szó lesz róla.

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!



Source link

„A Facebook-hirdetéseknél már jóval többet jelent a digitalizáció a sportmarketingben” – Marketing


Személyre szabott tartalmak és a hatalmas adathalmaz célzott használata jelenti a modern sportmarketing alapjait. A Facebook-hirdetések már a múlté, a jövő a mesterséges intelligenciáé és az összekapcsolt rendszereké. Interjú Zsédely Péterrel, a Sportsmarketing.hu alapítójával.

– Az a lépték, ahogy a minket körülvevő technológia változik, nehezen feldolgozható. A mozgatható fémbetűket használó nyomdagépet 1377-ben Koreában fejlesztették ki, mire az ember eljutott 1 milliárd könyvig, már 1800-at írtunk. Ezzel szemben a digitális kor olvasztótégelye, a Facebook 2004-es megjelenésétől számítva három és fél év alatt jutott el az 50 millió felhasználóig. A sportmarketing területe sem kivétel dinamikus átalakulás folyamatában. Mi a jelenlegi irány?
– A Facebook-hirdetéseknél már jóval többet jelent a digitalizáció a sportmarketingben. Az online platformok, a közösségi média és a mobilalkalmazások elterjedésével a szurkolók, a sportrajongók viselkedése sokkal könnyebben mérhetővé vált. Mikor, mit, hol, meddig és kivel szeretnek csinálni. A sportszervezetek rengeteg adathoz jutottak, amit ma már hatékonyan fel is tudnak dolgozni. Ezek a rendszerek többé már nem különálló platformok sokaságai, hanem össze is kapcsolódnak. Hab a tortán, amikor minderre ráeresztik a mesterséges intelligenciát, ami segíti a rendszer önfejlesztését. A gyakorlatban ez a következőt jelenti: amikor a szurkoló elsétál a városban kedvenc klubjának szurkolói boltja előtt, csapatának mobilapplikciója jelez, hogy a pár napja online nézegetett merchandise termék akciós. De a megszerzett adatok használata beépül a klubok és szponzoraik kapcsolatába is. Amikor az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) megnyitotta a jegyértékesítést a 2020-as Európa-bajnokságra, a jegyhez jutók azonnal személyre szabott szállás- és utazási ajánlatokat kaptak a hivatalos partner Booking.com-tól, figyelembe véve a mérkőzés helyszínét és a megfelelő időszakot.

– Az előállítói oldal mellett a befogadói is változik. A Z-generáció médiafogyasztási szokásairól készített felmérésből kiderült, az 1997 és 2009 között születettek kedvelik, ha személyre szabott, szórakoztató tartalmakat kapnak. Hogyan néz ki a szorosabb kapcsolat kialakítása eszköz-/módszerhasználat tekintetében az újabb és újabb generáció képviselőinél?
– Ma már nagyon sok platform van, amelyeken keresztül a fiatalabb generációk tartalmat fogyasztanak. A Facebook-YouTube-Instagram hármas csak a jéghegy csúcsa. Ma már nem elég kipálnia egy sportszervezetnek, hogy létrehozott egy Twitter-oldalt. A klubok és a ligák a kommunikációs stratégiájuk alapján nagyon tudatosan mennek egyik vagy másik platformra, továbbá minden felületre az annak megfelelő tartalmat készítik. Másképp nem működik. Ugyanazt a fotót nem lehet kitenni a Facebookra és az Instagramra. A legújabb közösségi médiaplatform a futballklubok célkeresztjében a TikTok. Elképesztő gyorsasággal terjed a húsz év alattiak körében, egyúttal nagyon népszerű Ázsiában. Mindkét piac, a fiatalok és Ázsia is fontos az amerikai major ligák és az európai topklubok számára, nem véletlen, hogy közülük többen el is indították már a saját hivatalos TikTok csatornájukat.

– A sportmarketing területén az irányadó közeg az Egyesült Államok major sportágainak (MLS, NBA, NHL) szereplői, míg a magyar közeg csak a felszínt kapargatja. Milyen tényezők állnak ennek a folyamatnak a kialakulása mögött? Lehet számszerűsíteni a lemaradást?
– Igen, sportmarketingben ez az irány. Amerika áll az élen, aztán jön Ausztrália és Európa, azon belül is a brit és a német piac. Ezt a piacok mérete és fejlettsége magyarázza. Magyarországon évtizedekre visszamenően nem volt szükség a piaci folyamatok kialakulására. A kommunizmusban az állam és a gyárak tartották el a sportot, a rendszerváltás sem hozta meg az áttörést. Napjainkban soha nem látott nagyságrendben áramlik a pénz a hazai sportba, de nem üzleti alapon, hanem a közvetett támogatást jelentő társasági adó és irányított szponzoráció formájában. Ennek következtében nem alakulnak ki a hazai sportban a sportmarketing hajtóerejét jelentő szponzorációs és gazdasági mechanizmusok, mert ez sem a kluboknak, sem a cégeknek nem érdeke. Ez gátolja a fejlett piacokhoz való felzárkózást, nem csökken a lemaradásunk. Hogy mennyivel van a magyar közeg lemaradva, azt pontos évszámmal nehéz kifejezni. De érzékletes példa, hogy öt éve, amikor Belgiumba költöztem és beszélgettem az ottani sportmarketing ügynökségek vezetőivel, akkor próbáltuk felmérni, hogy melyik piac hol tart. Magyarországon akkoriban nagyon népszerűek voltak a felfújható tapsolórudak, amire a belga ügynökségek azt mondták, hogy ők azt már nem merik kiajánlani az ügyfeleiknek, mert lecsengett és kínos. Visszautalva a válaszom elejére, ez a beszélgetés egy olyan közegben, Belgiumban történt, amely még csak nem is tartozik Európa sportmarketing élvonalába.

– Egy-egy futball vagy jégkorong mérkőzés alatt a kiszolgáló fél töménytelen adattal találkozik. A cél, hogy már a sportesemény közben kiszolgálják a szurkolókat. Hogyan szűrnek és találnak, hogy abból elérjék a kívánt hatást?

– Adatgyűjtéssel és elemzéssel többfős csapatok dolgoznak a világelitet jelentő sportesemények alatt. Minden sportágnak megvannak a kiemelt mutatói, amelyekre a szurkolók kíváncsiak, emellett mérik, hogy melyik további adatok váltják ki a legnagyobb érdeklődést, és azokat jelenítik meg könnyen értelmezhető, mégis látványos formában. Nagyon jó példának tartom a Dimension Data és a Tour de France, valamint az IBM és a wimbledoni tenisztorna együttműködését. Elképesztő, amit az adatok szurkolók elé tárása terén csinálnak. Az IBM a szuperszámítógépét, a Watsont állította három éve Wimbledon szolgálatába. Watson feladata megtalálni a legforróbb témákat az esemény által gyártott többszázezer online és közösségi média tartalom feldolgozásával. A cél, hogy a szervezők időben megtudják, melyek a szurkolók által legfontosabbnak vagy legérdekesebbnek tartott történetek, mert akkor ennek megfelelően tudnak tartalmat gyártani. De ez nem csak gyors reagálást jelent, hanem előrejelzést is. Például 2014-ben három kanadai játékos (Milos Raonic, Vasek Pospisil és Eugine Bouchard) is bejutott nagyobb versenyek elődöntőibe. Ez az esemény nem várt beszélgetéseket indított el a kanadai teniszről, amire a műsorszolgáltatóknak és a médiának reagálnia kellett, bár nem igazán látták akkor, honnan is jött ez az egész. Watson részvételével az ilyen események is előrejelezhetőek, még mielőtt megindul a tweet-áradat a témában.

– A tradicionális és a kevésbé elterjedt sportágak (szörf, sörpong) között milyen különbségek (esetleg hasonlóság) tapasztalhatók az általuk alkalmazott eszközök tekintetében?
– A hagyományos és a kevésbé elterjedt sportágak között jelentős különbség, hogy az utóbbiak semmilyen, vagy csak nagyon kevés szerepet kapnak a mainstream médiában. Így nekik meg kell oldaniuk, hogy elérhetők legyenek a közönségük számára, új rajongókat tudjanak megszólítani, láthatók legyenek a (potenciális) szponzorok számára. Ezeknél a sportágaknál tehát gyakrabban találkozunk olyan megoldásokkal, amelyek kreativitást igényelnek, vagy újdonságuk miatt még nem elég kiforrottak a tradicionális sportágak számára, esetleg kompromisszumos alternatívát jelentenek a hagyományoshoz képest. Például olyan alkalmazáson keresztül streamelik a mérkőzést, ami egy kameraállásból automatikus labdakövetéssel közvetít. Ennek a megoldásnak kicsi az emberi erőforrás igénye, mégis széles elérést tesz lehetővé.

– A végére térjünk át az egyén szintjére. Napjainkban már a sportolók és követőik között is létrejön interakció. Következménye, hogy a sportoló önálló médiumként funckiónál. Milyen hatással van ez a sportmarketingre?

– Ennek kettős hatása van a sportmarketingre. Egyrészt nagyon jó tartalmak születhetnek abból, ha a sportolók nyitottak arra, hogy megnyíljanak a szurkolóiknak. Ezekben megjelenik a sportoló személyisége, és mivel ő van a legközelebb az eseményekhez, igazi bennfentes tartalmat tud készíteni, amit imádnak a rajongók. Ugyanakkor, ha egy sportoló közvetlen interakcióban áll a követőivel, magában hordozza annak veszélyét is, hogy nem megfelelő módon kommunikál, vagy olyan dolgokat mutat meg, amit nem kellene. Elég egy rosszul megfogalmazott vélemény, vagy egy fotó arról, hogy sérülést szenvedett (ami alapvetően szimpátiát válthat ki a rajongóban, de egyben fontos információ a hétvégi ellenfél számára). Nem hiszek a tiltásban, az edukáció híve vagyok. Fontosnak tartom, hogy a sportolók tisztában legyenek azzal, melyik kommunikációs felület hogyan működik, mik azok a keretek, amik beleférnek a közvetlen szurkolói interakcióba.

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!





Source link