Kiszámított gondolatok – Képernyők között megismerhető szokások



Ma már az online hirdetési kampányok megtervezéséhez és lebonyolításához rengeteg adat áll rendelkezésre, ám a túlkínálat miatt különleges körültekintésre van szükség ahhoz, hogy a vállalatok és a márkák a számukra leginkább releváns információkat megtalálják. Sólyom Balázs, a UPC online igazgatója szerint a cégek által gyűjtött saját adatok a legfontosabb és legmegbízhatóbb információforrások.



Source link

Paris Hilton, Lúdas Matyi és a jólneveltség – Interjúk


A legtöbb reklám félelemre alapoz, de újabban mind több más negatív érzelem is megjelenik a márkaépítők fegyvertárában. Hol a határ, ildomos-e már a gyásszal is operálni? Kiüti-e az új hullám a jól bevált erotikus vonalat? A kommunikációs szakértővel a friss iparági trendekről beszélgettünk.

 

Bőhm Kornéllal az Internet Hungary konferencián is találkozhatnak 2017. szeptember 26-án.

Előadásának címe: A Bestia márkája, amelyet 19.00-tól 19.15-ig a Reklám-márka szekcióban lehet meghallgatni.

 

– Idefele a rádiót hallgatva a hírek vezető anyaga még mindig a hipermarket lánc sztrájkja volt. Kríziskommunikátorként hogyan hallgatja ezeket?

– Elsőként mindig arra szoktam gondolni, hogy sokkal több információ van egy szervezeten belül, mint amit hírfogyasztóként hallunk. A végeredmény, amiről értesülünk, már egy nagyon hosszú folyamat vége: belső tárgyalások, egyeztetések, zuhanyhíradó előzi meg. Gyakran kérdezik, hogy én mit csináltam volna konkrét ügyek kapcsán, ez éppen ezért nehéz kérdés: nem lehet tudni, hogy mi zajlott korábban a háttérben. Voltam nemrégiben egy reputációs krízisben lévő cégnél, ahol a beszélgetés egy pontján kiderült, hogy mostanra már számos pert indítottak különböző szerkesztőségek ellen. Ekkor, úgy gondolom, a kocka már el van vetve – a cél sokszor inkább az, hogy idáig ne jusson el egy szervezet. Ilyenkor már nehezebb jó tanácsokat adni. Ami pedig a külső kommunikációt illeti, ott mindig lehetséges taktikázni. Ha megfogalmazunk egy üzenetet, arra is kell gondolni, hogy az befelé hogyan hat.

– Tudna erre példát mondani?

– A Teréz körúti robbantás kapcsán a rendőrvezető úgy fogalmazott, hogy „ki akarták végezni a rendőreimet”. Erre persze ráugrott a sajtó: kommunizmus van, hogy saját tulajdonának tekinti az embereit? Kommunikációs elemzőként eközben azt szűrtük le, hogy ez részben egy befele szóló üzenetet lehetett: a vezető kiáll az embereiért. Külső szemmel olykor felkapja az ember a fejét, hogy fura egy-egy megfogalmazás, de érdemes arra is gondolni, hogy ugyanez befelé miképpen hat.

– Másik közelmúltbeli ügy a BKK fiaskó. Ezt hogyan látja?

– Az eset kapcsán beazonosítottam egy jelenség-típust, ezt neveztem el Lúdas Matyi-effektusnak: onnantól, hogy kialakult egy pozitív hős képe – gondolok itt a 18 éves hackerre –, az ügy kommunikációs szempontból nyerhetetlenné vált. Márpedig abban a pillanatban, amikor a rendőrség a fiút előállította, ő a „nép fia” lett. Holott egy cégnek vigyáznia kellene, hogy ilyen esetekben ne csináljon feleslegesen hőst valakiből, vagy ha ezen kapja magát, akkor nagyon gyorsan visszakozzon. Ráadásul egy rossz termékről van szó – erre az érintett cég is utalt később – ez nagyon más típusú kommunikációt követelt volna meg, mint amit az első időkben folytattak, amikor összehangolt kibertámadásról beszéltek.

– Mely pontokon lehetett volna fordítani az elhibázott kommunikációs stratégián?

– Krízis esetén az első pont mindig az információgyűjtés. Az első kommunikációs pontig össze kellene gyűjteni, mi történt: tényleg rossz-e a termék, küldött-e levelet a srác, és így tovább. Ezekről akár tucatnyi különböző helyen lehetnek meg az információmorzsák egy nagyobb szervezeten belül, ezeket összegezni kell. Ez időigényes.

– Igen, de ha közben kint van egy hír a sajtóban, akkor ez a hallgatás máris rossz fényt vet a cégre. Ilyenkor nem célszerű olyasmit kommunikálni, hogy zajlik az információ gyűjtés, hamarosan jelentkezünk?

– Érdemes így eljárni. Ezt szaknyelven úgy mondjuk, hogy holding statement-et, átmeneti közleményt ad ki a cég. Jó esetben ilyenek eleve be vannak készítve, biankóban. Biztos vagyok benne, hogy itt az érintett cégeknél is lehettek, de sajnos ebből nem sok minden látszott.  Kommunikálni azt kell, hogy dolgozunk az ügyön, és elmondani, mikorra ígérjük a további tájékoztatást. Ez azért is jó, mert egy ilyen közlemény a sajtó számára idézhető, időt lehet vele nyerni.

– Ebben az ügyben nagyon hosszú volt a hallgatási időszak, utána pedig ellentámadással jöttek elő.

– Az első fellépés agresszív volt, a második szintén, és a harmadik megszólaláskor vettek csak vissza, amikor a vezető sajnálatát fejezte ki. Sokan megfogalmazták, és én sem tudok nem egyetérteni azzal, hogy ilyen esetekben jutalmazni szokták az illető hackert, állást ajánlanak neki. Sokkal többet lehet nyerni egy-egy ilyen ügyön, ha az ember proaktívan odafordul, nem pedig a végtelenségig védi a mundér becsületét. Nagyon ritka, hogy egy cég előtt tüntetnek, márpedig itt ez volt a helyzet. Ki lehetett volna állni a vezérigazgatónak, kifejezni sajnálatát, bevallani, hogy ezt benézték, de tanultak az ügyből. Aztán bejelenteni, hogy – mondjuk – felveszik ezt a srácot. Itt sok hiba volt.

– Általánosságban milyen a hazai cégek krízískommunikációs kultúrája?

– Ahol nemzetközi anyavállalat áll a háttérben, ott jellemzően van felkészülés is: forgatókönyv, kockázatértékelés, tréning, és – ami a legértékesebb – még tényleges szimuláció is, amikor elpróbálják az éleshez megszólalásig hasonló helyzetben az elméletben megtanult elemeket. A kisebb cégeknél inkább ad hoc módon kezelik az ügyeket: nem hiszik, hogy szükség lehet erre. Miközben egy cég költözése, elbocsátáshullám, vagy a fizetések csúszása is krízis lehet.

– Kanyarodjunk rá most arra a témára, amiről előad az Internet Hungary-n, ez pedig a negatív érzelmek márkákhoz kapcsolása. Nekem erről az első asszociációm a politika, a negatív kampány. Lehet, hogy onnan jött a kereskedelmi marketingbe ez a trend?

– A mozgatórugók lehet, hogy hasonlóak. Amit ezzel kapcsolatban érdemes észrevenni, az az, hogy a legtöbb reklám valamiféle félelemre alapoz: nem gondoskodsz eléggé a családodról, ha nem kötsz biztosítást! A perem alatti baktérium vannak – hát milyen háziasszony az ilyen?! Ha a haverodnak jobb kocsija van, odaül be a csaj, te meg egy lúzer vagy! A politikában ugyanez így szól: ha ő nyer, akkor végünk! És hát hogy is mondják a Mad Men-Reklámőrültekben? A boldogság az, amikor megszabadulunk a félelmeinktől.

– A hirdetők eszerint gondoskodnak arról, hogy ne sokáig tartson egy-egy kegyelmi pillanatunk…

– Igen. Ráadásul a félelemkeltés mellett újabban a szomorúság, a melankólia, szélsőséges esetekben akár a gyász is megjelent.  A jelenségnek neve is van már: sadvertisment. Megérint a történet, és ezt hozzákapcsoljuk a márkákhoz.

– Azért van, hogy a logikánkra is próbálnak hatni, nem?

– Amikor azt mondja a bank, hogy nálam 4,2 százalékot kapsz, máshol meg csak 3, 8-at – na, akkor melyik a jó választás? De a márkaépítésben azért inkább az játszik szerepet, hogy az érzelmek szintjén mi érint meg.

– Angliában közfelháborodást váltott ki az egyik gyorsétterem reklámja, amelyben a kisfiú halott édesapja emlékét egykori közös kedvencükkel, a fishburgerrel idézte fel. Hol a határ a negatív érzelmek felkeltésekor?

– Ezzel folyamatosan kísérleteznek. Így volt – van – ez a szexuális tartalmú hirdetések esetében is.  Például a gyorsétterem grillcsirkés plakátja – Kívánom a tested – állt a felirat a felnyársalt csirke felett – itthon jó pár éve kiverte a biztosítékot. Angliában egyébként nagyon erős önszabályozó reklámtestület működik, ott önként alávetik magukat a reklámozók egy-egy előzetes vizsgálatnak. Előfordul, hogy egy kampány el sem jut a publikálásig, mert nem megy át az előzetes szűrőn.

– A magyar társadalom e szempontból konzervatívabb?

– A hivatalos felhorgadás tekintetében mindenképp. Mert hát azért van ebben egy kis álszentség is, valljuk be. Az pedig a másik vetület, hogy sokszor a tiltakozás éppen hogy jót tesz a márkának.

– Figyelemfelkeltés, negatív érzelmek – ez az új trend?

– E tekintetben mindig a Super Bowl hirdetőit érdemes figyelni, a reklámblokkokban ott szoktak elsőként látszani a fordulópontok. Volt például egy hirdetés jó pár éve, amelyben Paris Hilton üzekedett egy hamburgerrel, és az egész nagyon szexisre volt véve. Most ugyanez a cég bejelentette, hogy leáll erről a vonalról és csináltak egy vicces reklámot arról, hogy mostantól nem fognak meztelen nőkkel hamburgert hirdetni. Megkomolyodtunk, felnőttünk – jelezték a trendváltást.

– Előadásának címe: A bestia márkája lesz. Ebből azt hallom ki, hogy a szex azért továbbra sem tűnik el a reklámokból.

– A szex azért működik, mert az ember agya evolúciósan úgy van beállítódva, hogy az ember erre felkapja a fejét. A férfiak a minél gyorsabb és több helyről fakadó utódnemzésre vannak kódolva, ezért náluk a domina kép válik be, piros autóban. A nők agya a biztonságra rezonál, a reklámokban ezt a deres halánték és a romantikus reggeli testesíti meg, de a lényeg ugyanaz: az erotikus kisugárzás. A szex szerepe a reklámokban az, hogy ezt a figyelmet átkonvertálja, és abból a márkára is jusson. Ami pedig a bestiát illeti, itt találkozik a két dolog: a szex és a félelem.

– Ez ma az igazán trendi?

– Nem hiszem. A politikai korrektség miatt ugyanis ez egyre kevésbé lesz vállalható, mert hát jól neveltek vagyunk. De közben persze azonnal odanézünk.

 

Névjegy – Bőhm Kornél

Kommunikációs szakértő, stratégiai tanácsadó, a Spindoc Kommunikációs Hálózat alapítója.

A Magyar Public Relations Szövetség (MPRSZ) Kríziskommunikációs tagozatának elnöke.

Fő szakterülete a kríziskommunikáció, hírnévmenedzsment, személyes márkaépítés, a vezetői kommunikáció.

Rendszeresen publikál hazai és nemzetközi szakmai folyóiratokban; négy hazai egyetemen tart órákat. Kríziskommunikációs szakblogot és hírlevelet is ír.

 

Bőhm Kornél – Spindoc Kommunikációs Hálózat alapítója

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!





Source link

Hitel gombnyomásra – felpörög a bankrendszer



Már ma is adott a banki termékek online értékesítéséhez szükséges technikai és jogi háttér, ám az ügyfelek továbbra is sok esetben igénylik a személyes tanácsadást. Ákos Tamás, a CIB Bank lakossági üzletágért felelős vezérigazgató-helyettese szerint a bankolást olyan egyszerűen használhatóvá kell tenni, mint a chatelést, illetve biztosítani kell az egyes platformok közötti átjárhatóságot.



Source link

Alapjaiban változott meg a médiapiac – Interjúk


Az elmúlt években futótűzként terjedtek el a véleményvezérekre alapozott kampányok. De vajon hogy lehet mérni a sikerességüket? Egyáltalán, mik a tipikus hibák, amiket a hirdetők el szoktak követni? A Maximize médiaügynökség média supervisor-a, Oszipovics Tatjana többek között ezekre a kérdésekre is válaszolt.

 

– Az influencer marketing egyre népszerűbb a cégek körében. Ez a trend mikor indult el?

– Mi, mint médiaügynökség úgy 5-6 éve találkoztunk vele először. Látható, hogy nem egy múló divatról van szó: az online médiamixbe ma már a nagy és a kis partnereink is be akarják építeni a socialt.

– Mi lehet ennek az oka?

– A médiapiac alapjaiban változott meg. Még a ’30-as években, amikor lement Orson Welles rádiójátéka az ufótámadással riogató „Világok harca”, sokan komolyan azt gondolták, hogy az idegenek megtámadták a Földet. Akkor a rádiók hitele még olyan nagy volt, hogy a bemondóknak még egy űrlény inváziót is elhittek. Azóta nagyot fordult a világ: az emberek bizalmatlanok lettek. A rájuk zúdított reklámok üzeneteit kétkedve fogadják, sőt ha tehetik el is kerülik a hirdetéseket. Ezt jól látjuk a reklámblokkolók népszerűségén.

Viszont amikor egy influencer, vagyis egy véleményformáló beszél a saját csatornáján egy termékről akkor ő maga hitelesíti a márkát.  Bár tartok tőle, hogy idővel itt is elindulhat egy elfordulás a fogyasztók részéről.

– Miért?

– Egy blogot bárki el tud indítani, de Magyarországon igazán jó minőségi tartalomgyártóból még kevés van (nem számosságában, hanem ahhoz képest, hogy mennyien akarják már használni őket). A „profikat” már szinte minden nagy brand fel akarja használni. Félő, hogy ehhez túl szűk az influencerek köre, a fogyasztók pedig idővel be fognak sokallni attól, hogy a kedvenceik állandóan új promóciós anyagokkal állnak elő. Ahhoz, hogy ezt kordában lehessen tartani, az influencerek részéről szükség van egy átgondoltságra, hogy érezzék, mennyi fizetett tartalmat visel el a követőtáboruk, és meddig tartható még meg a hitelességük. Illetve arra is szükség van a hitelesség megőrzése érdekében, hogy a blogger valóban őszintén képviselje a saját értékrendjét, amiben az is benne van, hogy adott esetben negatív véleményt fogalmaz meg bizonyos márkákkal, vagy termékekkel kapcsolatban. Ez lehet a jelenség hosszútávú fenntarthatóságának egyetlen záloga.

– A magyar közösségi médiában jelenleg hány véleményformáló van?

– Ezt nehéz megbecsülni, mert vannak fejlődő csatornák, amik most még nem elég nagyok ahhoz, hogy részt vegyenek egy kampányban, de a cégek radarjaira hónapok vagy egy év múlva már rá fognak kerülni. Ráadásul van itt egy másfajta probléma is: sokan ugyanis már eleve azért indítanak saját csatornát, mert a reklámokon meg akarják szedni magukat. Márpedig aki nem őszinte és nincs igazi mondanivalója a nézőihez vagy az olvasóihoz, az a brandeket se tudja hitelesen ajánlani.

– Sokat hallani róla, hogy ez a terület tele van vadhajtásokkal. Mi az, amit feltétlenül szabályozni kellene?

– A klasszikus médiában teljesen egyértelmű, hogy hol ér véget a reklám és hol kezdődik a tartalom. Ám a határok a weben kezdenek elmosódni. A fogyasztó sokszor nem is tudja, hogy hirdetést lát, mert a tartalom mellett ez fel sincs tüntetve. De szerencsére a piacon már beindult egy önszabályozási folyamat.

– A hirdetők melyik közösségi oldalt szeretik a leginkább?

– Kampánya és terméke válogatja: mindig figyelembe kell venni az adott platform sajátosságait. A Facebook-on nagyon jól lehet szegmentálni és célozni, rövidebb és hosszabb üzenet is jól átadható. De ha Facebook-ról beszélünk, akkor rögtön bejön a képbe az Insta is: itt például tipikusan jól mennek a minőségi, lifestyle stílusban tálalható termékek, szépen megkomponált fotóval/ videóval, ahol rögtön látszik, hogy mi/ki van a középpontban. Gyakran használjuk az Instát előtesztelésre: ami itt jól megy, az nagy valószínűséggel a Facebook-on is jobb eredmény ér majd el. Ahol pedig szóba jöhet a termék tesztelése, több információt kell átadnunk, esetleg a terméket magát bemutatni használat közben, ott érdemes lehet a Youtube-ot használni. De ahogy mondtam, ezt mindig az adott kampány dönti el.

– Amikor egy márkát képviselnek mindig közvetlenül az influencerekkel tárgyalnak?

– Általában igen, de a nagy véleményformálóknak ma már saját menedzserük van, aki általában még az ajánlatok közül is segít nekik választani.

– Mik azok a tipikus hibák, amiket a hirdetők el szoktak követni?

– A legfontosabb szabály, hogy az influencernek ne akarjuk megszabni, hogy mit mondjon. Hogy ez mennyire lényeges, azt mi is a saját bőrünkön tapasztaltuk meg. A hatékony működéshez rugalmasság kell. Ez egy véleményműfaj, ami csak akkor működik igazán, ha az influencer a saját stílusában a saját gondolatait mondja el. Ha vannak rossz tapasztalatai a termékkel kapcsolatban és ezek nem nagy horderejűek, akkor szerintem még az sem árt, ha a negatív tapasztalatait is elmondja: ettől az üzenet csak még hitelesebb lesz, a márka pedig a megfelelő reakciókkal és intézkedésekkel nagyon jól jöhet ki belőle. De ez már extrém eset, és ehhez az ügyfél erős bevonódása is szükséges.

– Az említett social kampányok sikerességét hogyan mérik?

– Ez egy fontos kérdés, mert a social kampányok esetén sokan hajlamosak a mérést hátrébb sorolni. Pedig csak méréssel lehet célokat felállítani és azok teljesülését ellenőrizni. És hogy mit mérünk? Attól függ mi a cél. De általános mérőszámok lehetnek: a közönség elérés, a megjelenések, kattintások, megtekintések, a követők számának növekedése, a konverziós eredmények. De néznünk kell az influencertől jövő hivatkozási forgalmat, a kommentek és egyéb reakciók mennyiségét/gyakoriságát, azok hangvételét/tónusát. A posztra regálók között beazonosíthatunk további véleményvezéreket, amivel a kampány még komplexebb lehet. És persze nem szabad megfeledkezni a negatív kommentekről: nem elég azokat mérni, de reagálni is kell rájuk a megfelelő időn belül. A hozzászólások kezelésére pedig ügyelni kell: a felmerülő kérdésekre az influencer válaszol, de előtte meg kell vele beszélni, hogy a kérdésekre miket írhat.

– A közösségi térben a helyi vállalatok is szeretnék magukat promótálni vagy ez csak a nemzetközi cégekre jellemző?

– Ezen a téren a kis és a nagy vállalatok között ma már nincs különbség. Az online kampányok fontosságát mára mindenki felismerte, de tény, hogy a nemzetközi cégekhez ez a trend előbb gyűrűzött be.

BEMUTATKOZÁS – Oszipovics Tatjana

– A BGF Külker karán szerezte a diplomáját, 10 éve dolgozik a Maximize-nál, 5 éve a médiaügynökség szakmai vezetője.

– 2016-ban az Cannes Young Lions média kategóriájának hazai győztese.

– Az évek során számos ügyfél-szektorokban szerzett tapasztalatot, kiemelt figyelmet szentel az innovatív médiamegoldások felkutatásának és alkalmazásának.

 

 

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!





Source link

Amikor a marketinggurut beszippantja a Facebook – Közösségi média


Más olvasni vagy akár hallani róla és egészen más megtapasztalni a Facebook hatalmát – summázhatnánk Lóránt Gergely reklámszakember gondolatait. A The Guidency ügynökség vezetője sokáig távolt tartotta magát a közösségi oldaltól, ám egy egészen egyedi tartalomcunami egy másfajta gondolkodásra késztette. Interjúnk.

Sokáig csak kívülállóként tekintettem a Facebook-ra” – Lóránt Gergely az Internet Hungary konferencián (szeptember 27-én) beszél majd a nagy találkozásról.

– Az idei Internet Hungary konferencián “Önmagam közvetítem” címmel tartasz előadást. Úgy tudom, hogy valamilyen Facebook-os sztoriról van szó.
– Ez így van. A Facebook-kal való kapcsolatom még nagyon friss, hiszen mindössze 2017. áprilisában hoztam létre saját profilt az oldalon. Az az igazság, hogy nagyon nehezen akartam belemenni ebbe a kapcsolatba.

– Miért?
– Voltak fenntartásaim. A környezetemben élők kapcsán azt láttam, hogy az emberi kapcsolataik kissé átalakultak és némelyikük felszínessé vált. Az élet számos történése a személyes párbeszédek helyett a Facebook-ra és egyéb kommunikációs alkalmazásokra terelődött át. Nekem kommunikációs szakemberként, illetve érzelmes emberként ez nem igazán tetszett. De próbáltam arra is figyelni, hogy megvédjem a privát szférámat, illetve hogy ne kapjon el a közlés-kényszer sem. Úgy látom, hogy sokan az utóbbitól szenvednek a szó jó és rossz értelmében is. De hogy ezt miért csináljuk? Azért mutatom meg magam, hogy többnek érezzem önmagam és mások is pozitívabban ítéljenek meg? Úgy látom, természetesen tisztelet a kivételnek, hogy sokan egyfajta kirakatként használják a Facebook-ot, hogy érdekesnek tűnjön az életük és az identitásukat pozitív kontextusban mutathassák meg, jelezve azt, hogy ők különlegesek valamiben. Ezzel persze nincs is semmi gond, mivel most egy ilyen időszakát éli a civilizált emberiség egy része. Én is beléptem ebbe a „csapatba”. (elmosolyodik – a szerk.)

– Tehát áprilisban regisztráltál. Mi következett ezután?
– Sokáig nem történt semmi. Ismerkedtem a rendszerrel, de persze mivel egy marketingcéget vezetek – igaz, a The Guidency alapvetően egy ATL és kreatív ügynökség -, vannak azért olyan kampányaink is, amelyek digitális felületeken is megmutatkoznak. Végül is arra gondoltam először, hogy magánemberként szakértői üzeneteket közvetítek majd “reklámszakiként” bizonyos óriásplakátok kreatívjait véleményezve. De mégis más irányba indultam. Egy hirtelen elgondolásból, vásároltam három különböző mirelit-ételt egy hipermarketben, majd azt pár perc leforgása alatt el is készítettem: egyfajta one man show-ként felvettem az egészet telefonnal. Ezt az első videót egy nap alatt 700-an nézték meg, persze ebben benne volt a kezdők szerencséje is, ám nagyon sok pozitív visszajelzést kaptam. Ennek ellenére úgy döntöttem, hogy kilépek ebből a szerepből, nehogy az jöjjön le, hogy valamilyen online főzőműsort indítottam. S itt ugorjunk is egy nagyot: az öcsém esküvője a Balatonon volt még a nyáron és ez volt az apropó arra, hogy új tartalommal jelentkezzek. Így az volt a célom, hogy a lakhelyemtől – ez egy Budapest melletti település – egy hét alatt legyalogoljak a balatonfüredi szállásra. Ez egy közel 140 kilométeres távolság, és mindezt jó negyvenfokos melegben sikerült megtennem. A kezdők lendületével indulva egy rövid videóban felkonferáltam a történetet és a célt, majd elindultam úgy, hogy azt sem tudtam, aznap meddig fogok tudni eljutni és hogy hol fogom tölteni az éjszakát. Itt éreztem meg igazán a Facebook erejét – pedig semmilyen kampányt nem építettem rá -, csak egy átlagos túra néhány napját akartam megmutatni road-movie szerűen. Facebook-ismerőseim egy jelentős része követni kezdett és virtuálisan velem tartottak az úton. Szerethetővé vált az ott megjelent karakterem. Ami ugye én magam voltam attól függetlenül, hogy él bennem egy marketinges-, egy családapa-, egy meditáló Gergő is és még sok minden más. De a “sétáló Gergő” egy új arcát mutatta meg, miközben hoztam azt az őszinteséget, ami az egész életemet jellemzi. A videók nézettsége, a lájkszámok a vártnál is magasabbak voltak, és rengeteg pozitív kommentet kaptam. Arról nem is beszélve: igen meglepett, hogy ennyien követni kezdtek.

– Nyilván tankönyvileg pontosan ismered a folyamatokat, de emberileg részt venni azokban, felismerni, hogy a Facebook milyen hatásos eszköz, mennyire volt – ha az volt – mellbevágó tapasztalat?
– Nem volt grandiózus, de mindenképpen nagy felismerés volt számomra. Elképesztő érzés volt, hogy mennyi embert tudtam elérni és hogy relatíve milyen sokan kezdtek el követni. Előfordult, hogy az egyik településre jó fáradtan beérvén egy órányi keresgélés után sem találtam szállást, így tovább kellett gyalogolnom, mert ugye valahol aludnom kellett. Kitettem egy posztot ezzel kapcsolatban, erre 15 perc alatt négyen is rám írtak a Messengeren különböző lehetőségeket kínálva a problémára. Ez mindössze egyetlen poszt hatása volt.

– Ez mintha cáfolná a Facebook-nak az emberi kapcsolatokra tett hatásával kapcsolatos véleményed, nem? Tele vagy jó tapasztalatokkal.

– A kettő nem ugyanaz. Nem mindegy, hogy adott nap valaki hányszor megy fel a Facebook-ra s hogy az számára mennyire fontos. Sokszor látom azt, hogy az emberek gyakran a személyes találkozások vagy akár telefonbeszélgetések helyett a saját profiljukon babrálnak valamit: a hírfolyamot pörgetik, csetelnek, fotót töltenek fel vagy épp megosztanak valamit, ami persze szintén egyfajta kommunikáció. Csak valóban szükségszerű?

– Tehát inkább a privát élet elsorvadásáról beszéltél?

– Pontosan. Szerintem tudni kell ezt tudatosan használni és felismerni, hogy “mikor vagyok függő”. Azt mondani magunknak: eltöltök húsz percet az oldalamon és annyi elég is lesz aznapra. Ráadásul nagyon sok olyan emberrel is létrejöhet kapcsolat, akivel nem is biztos, hogy kellene, vagy épp szükséges. Fontosnak tartom, hogy a minőségi kapcsolatokat – legyenek azok családi, baráti vagy haveri viszonyok – figyeljünk oda rájuk, becsüljük meg. Születésnapodon hiába köszönt fel nyolcszáz ember, ha egyébként abszolút nem jelentesz nekik semmit. Tudják, hogy dolgozol valahol, a rendszer feldobja nekik a dátumodat és nyomnak egy gombot. De maguktól mindez már nem jutna eszükbe. Szerintem a minőségi kapcsolat nem feltétlenül így működik: ha valaki számomra fontos, akkor nem ráírok, hanem felhívom őt telefonon, legyen szó születésnapról vagy bármi másról.

– Te mint friss felhasználó, tudatosnak gondolod magad?
– Abszolút nem. Tisztában vagyok a technikai paraméterekkel, de a Facebook még a mai napig tud újat mutatni és olykor huszonöt-harminc percet is eltöltök az oldalon. Most kezdtem el redukálni ezt az időmennyiséget. Ám igaz az is, hogy nem mindegy, magámemberként-, vagy cégként vagyunk jelen a közösségi médiában.

– Amúgy tényleg úgy tűnik, hogy a felhasználók egy részénél nyoma sincs a tudatosságnak, mintha az önreprezentációnak és a folyamatos jelenlét-kényszernek nem lenne korlátja.
– Ez nem tudatosság, hanem főleg érzelmi intelligencia kérdése. Mindenkinek a saját személyiségéből fakadóan kellene tudnia, hogy mikor mit érdemes megosztania másokkal. Én is tettem már föl az Instagram oldalamra fotót ételről, de ha valaki tendenciózusan mutatja azt meg, hogy éppen abban a pillanatban mit főz, vagy eszik, akkor ott tudat alatt a már említett közlés-kényszer húzódhat meg a háttérben. Ha megkérdezed, hogy “miért teszed ezt?”, akkor lehet, hogy a válasz csak annyi lesz: “csak, mert ettől jól érzem magam”.

– Sokan így próbálnak meg begyűjteni olyan dicséretet és elismerést, amit hús-vér mivoltukban valamilyen ok miatt nem kapnak meg?

– Ezzel egyetértek, valamilyen pótcselekvésről lehet szó. Beszélhetünk szakmai- vagy családi elismerés hiányáról, vagy túlkompenzálásról, esetleg egyszerűen az illető aktivitása nagyobb részét a Facebook viszi el.

– Mindig előkerülnek olyan mérések, amik szerint a fiatalok kezdenek ráunni erre a platformra és hogy a Facebook-nak egyszer csak vége lesz.

– Szerintem ezek felfújt sztorik. Ekkora elérést és interakciót egyetlen más social média platform sem tud nyújtani, a Facebook-nak több adatott meg 15 perc hírnévnél.

– Megélt tapasztalataid hogyan hatottak, hatnak a szakmai gondolkodásodra? Ügynökségi szinten várható valamilyen irányváltás?
– Nem válunk digitális ügynökséggé, inkább magánemberként jöttek új ötleteim. Céges szinten online promóciós videók, egyéb mozgóképes tartalomgyártás kezdett foglalkoztatni, a klasszikus marketing kampányok megvalósítása mellett, tehát ebből a szempontból azért van hatása. Hiszek abban, hogy ha a Facebook-ra vagy videó megosztókra elő tudunk állítani egy kreatív ügyfél- és célcsoport specifikus tartalmat, akkor az valós üzletpolitikai értelemben is csodákra képes.

Lóránt Gergely – The Guidency

Főiskolás évei alatt rendezvényszervezőként és kosárlabda edzőként dolgozott, majd a közgazdasági diploma megszerzését követően 2001-től nyolc éven át a TV2 marketing csapatát erősítette. Az elmúlt években, azon túl, hogy az általa alapított reklámügynökséget, a The Guidency-t vezeti, közel három éve meditáció oktatóként tart előadásokat. Mindig is foglalkoztatta a médiafogyasztói szokások alakulása, és hogy milyen változások mentek, mennek végbe az egyes médiaplatformokon belül.

 

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!





Source link

Ilyenek a magyar gazdagok! – Interjúk


Mekkora megtakarítástól érezheti valaki magát gazdagnak? Mit és hol vásárolnak a jómódúak? Mennyiben költ máshogy egy magyar és egy külföldi gazdag? Na és irigyek vagyunk rájuk? – ezekre a kérdésekre is válaszolt Karagich István szakértő, a Blochamps Capital tulajdonos ügyvezetője

 

– Ha gazdag emberre gondolunk, akkor Magyarországon kiket kell számításba vennünk? Mekkora vagyontól gazdag valaki?

– Erre nincs egzakt válasz. De úgy gondolom, aki egy banktól privátbanki szolgáltatást kap, már jellemzően jómódúnak mondhatja magát. Magyarországon ez egyes bankoknál 25-30 millió forint likvid megtakarítást takar. Egyébként nemzetközi hüvelykujj szabály, hogy az anyagi biztonság érzéséhez egy munkavállaló általában fél éves keresetének kell lennie megtakarítva. Vagyis ha ennyi ideig a már meglévő életszínvonalat gond nélkül fenntartani képes valaki, ez idő alatt össze tudja szedni magát. Hogy efelett mennyi pénztől érzi magát „gazdagnak” az ember, az tényleg a saját igényeitől függ. Nemzetközi szinten likvid megtakarítási értelemben ez 1 millió dolláros nagyságrend, itthon 100-150 millió forint.

– A fogyasztásában, különböző fogyasztási szegmensekben, mennyiben más ez a csoport a középosztálynál?

– Változóan fogyaszt ez a csoport. Nagyon függ attól, hogy jómódúakról vagy egészen gazdag családokról beszélünk, frissen meggazdagodottakról, vagy már legalább egy generáció óta jómódban élőkről. A frissen pénzhez jutottak fontos jellemzője, hogy bizonyos mértékig azonnali luxus fogyasztásba, a javak szinte hedonista felélésébe kezdenek, mondhatni mélyen „érezni” akarják a jómódot minden téren. Autó, ingatlan, nyaraló, – esetleg több helyen, – drága óra, ékszer, yacht, vagy egyéb hobbihoz kapcsolódó tárgy jelenik meg a költéseikben. A régebb óta jómódban élő családoknál általában ezeket a fogyasztási igényeket már kielégítették, ott a befektetés és a javak stratégiai felhasználása az elsődleges. Ráadásul a fogyasztási intenzitást befolyásolja az is, mekkora a vagyon generálta flow, mekkora tőkejövedelmek, illetve a céges osztalék adta hozam.

– Függ ezektől is, hogy milyen jellemzői vannak a gazdagok életvitelének?

– Részben. Bár ez talán jobban összefügg azzal, hogy valaki milyen régóta tagja ennek az elit klubnak. Az életvitel a régóta gazdagságban élőknél általában már beállt, kiegyensúlyozottnak mondható. Nincsenek benne nagy kilengések. Tudja, hova akar például utazni, mert már bejárta a világot és ismeri azokat a helyeket, amelyek neki bejöttek. Autójában is már a praktikum a meghatározó, hiszen bármit megvehet, de tudja, hogy az életviteléhez egy bizonyos fajta a „legjobb”, az vált be neki. A frissen meggazdagodottak ennél lényegesen látványosabb életet élnek, de ez természetes. Ők másfajta dinamikával mutatják meg a vagyonukhoz való viszonyukat, ezt a társadalmi megítélés joggal kezeli „hivalkodóbbnak”.

– Hogyan értesül a gazdag a termékekről? Egymásnak mondják el, speciális elérés szükséges, esetleg a TV-ből?

– Semmiképpen sem a televízióból, a reklámokból. Nyilván hatással lehet rájuk egy exkluzív lapban vagy műsorban egy jól sikerült reklám, de az adott márka iránti érdeklődésük addigra már rég él. Azt mondanám, a gazdagok leginkább saját környezetükben értesülnek azokról a termékekről, amely számukra „must have” lesz. De nagyon sokan külföldi útjaik során választják ki maguknak azt, amit elengedhetetlen használati cikknek tartanak saját maguk számára. Persze megint más kérdés a szolgáltatások köre. Ott már egészen más a szórás.

– Miért? Ennyire különbözik a luxus fogyasztási cikkek és a luxus szolgáltatások elérhetősége itthon a nemzetközihez képest?

– Abszolút. Azt gondolom, a fogyasztási cikkekben is van érzékelhető elérhetőségi differencia, nem csak kínálatban, de a magas áfa tartalom miatt árban is. Az exkluzív szolgáltatásokban pedig egyértelműen annyival kisebb a hazai vagyonos réteg mérete, és luxus fogyasztói ereje, hogy sokfajta szolgáltatást egyszerűen meg sem éri felépíteni, működtetni. Bár azt is ki kell jelentsük, számos alacsony eszközigényű, ám magas szakmai tartalommal bíró, tudásalapú szolgáltatás itthon kivételesen jó ár/érték arány mellett vehető igénybe.

– A magyar gazdag külföldön vásárol akkor leginkább?

– Igen, az igazán exkluzív szolgáltatások és költések kifejezetten nagy részét  a hazai elit több okból is külföldön veszi igénybe. Ne felejtsük, hogy az említett  választék és ár kérdés mellett nem olyan rég még az is meghatározó tényező volt, hogy kint nincs annyira szem előtt a fogyasztás, mintha itthon vásárolna valaki az Andrássy úton.

– Tud-e mit kezdeni a magyar gazdagokkal a társadalom? Irigyek vagyunk-e rájuk?

– Igen, irigyek vagyunk. Persze, hogy irigyek. De ez mindenhol így van. Esetleg mérsékeltebb formában. De ne felejtsük el, nemrég még nem csak irigyek, de dühösek is voltunk a vagyonosokra. Ez változóban van, és talán lassan inkább minta lesz egyes vagyonosok élete, mert látni fogjuk a gazdagság mögött lévő óriási munkájukat, építkezésüket, akkor változik ez a hozzáállás is. Nyilván az társadalmi szempontból sem jó ebben a tekintetben, ha nem építkező típusú, hanem követhetetlen intenzítással vagyonosodó példákat látnak az emberek.

– A hazai vagyonos célcsoport mennyiben más, mint a külföldi elsősorban nyugati gazdagok?

– Nagyjából annyira más, mint, Magyarország is különbözőnek tekinthető a fejlett nyugati országoktól. Vásárlóerőben, fogyasztási normákban, igényekben. Egymilliárd dollár feletti gazdagunk egy van az országban. Tucatnyi 90 milliárd feletti, három tucatnyi 30 milliárd feletti vagyonosunk van. 10 milliárd felett legalább százan, 3 milliárd felett legalább hatszázan diszponálnak. 300 milliót meghaladó vagyonnal pedig 14-15 ezren bírhatnak. Természetesen Nyugat-Európában arányaiban és számosságában is több lépcsővel nagyobb ennél a vagyonos elit statisztika. De ne felejtsük el, még csak 25 év körüli a fiatal hazai kapitalizmus. A bővülés pedig intenzív.

– A magyar gazdag viszi-e ki a megtakarítását? S ha igen, hazahozza-e?

– Még mindig nagyon sok pénz van külföldön, leginkább Svájcban, és nem nagyon jönnek haza. Ez leginkább attól függ, hogy a vagyonosok bíznak-e hosszabb távban egy adott országban. Még nem jött el ez az idő, de afelé tartunk.

– Az a szintű gazdagság, ami a nemzetközi elitet jellemzi, miben más a hazaival és miben más a felső középosztállyal összehasonlítva?

– A 3-300 millió euro vagyoni zónában egészen más dimenzió alapján zajlik a vagyonhoz viszonyulás. A felső középosztályhoz képest nyilván a fogyasztásban is, de sokkal különbözően a megtakarítások, befektetések, a vagyon stratégia terén van lényeges eltérés. Ebben a top kategóriában a vitathatatlan történelmi vákumától eltekintve a magyar elit azt mondanám, hogy rendkívül hasonló életforma törekvésekkel és önmegvalósítási szándékokkal bír a nyugatihoz képest. Ráadásul láthatóan gyorsan tanul. Sőt már a dinasztia építésre is gondol….

– Az örökösök miként fogadják a rájuk eső jelentős vagyont? Velük könnyebb vagy nehezebb dűlőre jutni mondjuk a banki szakembereknek?

– Nyilván más, mikor egy kamasz a szülei sajnálatos halála miatt örököl hatalmas vagyont és abban kell pénzügyi, adózási segítséget nyújtani és más –szerencsére ez a gyakoribb –, mikor az örökül hagyónak, valamint a majdani örökösnek együttesen van módja felépítenie szakemberek bevonásával az átadást. Továbbra is azt mondom, hogy a fiatalokat általánosságban is komplexebben kellene pénzügyileg képezni. A vagyonos elit 15-30 éves gyermekeit pedig különösen fókuszáltan fel kell készíteni a nagyobb vagyon öröklésére, mert bármikor adódhat olyan helyzet, hogy döntenie kell bizonyos kérdésekben. Most jött el az az idő, amikor a rendszerváltás után vállalkozó, első generáció elérte a 60 körüli kort és egyszerűen muszáj elgondolkodnia az érték megőrzés kérdésén. Itt nem csupán pénzügyekről, hanem vállalkozásokról, cégekről, a felépített értékek kezeléséről, útjáról is szó van. Ez a ma legnagyobb kihívása szerintem ennek a vállalkozói rétegnek. Tele nagy szembesülésekkel, dilemmákkal.

– A korosztályos különbség jelentkezik a pénzügyi vagy a luxus a fogyasztásukban is?

– Igen. Abszolút. Ezzel nagyon sokat kell foglalkozniuk a privátbankároknak is. Szerintem feladatuk az idősebb ügyfelük révén nem csak bevonni a fiatalabb nemzedéket a pénz kezelésébe, de proaktívnak is lenni. Megbeszélni a szüleikkel, hogy a gyereket vonják be, ha vagyonukról döntenek. Először néhány milliót adjanak neki, majd egy kicsit többet és így tovább. Hogy ne az apuka, vagy az anyuka vegye meg neki a kocsit, a lakást, stb., hanem érezze, hogy ha megveszi, az nem csak a mélynyomó hangfal kiválasztás tekintetében jelent felelősséget. A fiatal generáció pénz iránti tisztelete talán kevésbé van meg, mint a szüleikben. Szeretnek talán többet is költeni, mint kellene. Ezen az értékrend viszonyuláson egy jó privátbankári és szülői kapcsolat nagyon sokat változtathat, és terelheti a fiatalokat a megfelelő útra. Ráadásul ez egy mindenkinek megtérülő munka befektetés.

– Mi a jövője ennek a vagyoni célcsoportnak? Bővülést, esetleg csökkenést várunk?

– A vagyonosok száma a világban is egyre nő, és Magyarországon is ez a helyzet. A gazdasági lehetőségek most adottak és láthatóan sokan élnek ezzel. A hazai privátbanki vagyon 8-10 százalékkal, nagyjából 400 milliárd forinttal nő évente, de a Blochamps számításai szerint az akár 800 milliárd forinttal való bővülés is elérhető lenne. Bízunk benne, hogy az előre jelzésünk megállja majd a helyét.

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!





Source link

Linczényi Márkó magasról tesz a kommentekre és nem lehet kibillenteni az egyensúlyából – Interjúk


Ha valamit csinálok, akkor azt úgy teszem, hogy arra később is büszke lehessek – árulta el Linczényi Márkó életének egyik vezérelvét a Digitalhungary.hu-nak adott interjújában. Márkó esetében egy univerzális művészről van szó, aki magasról tesz a kommentekre és felvállalja azt is, hogy a Hungary’S Got Talent zsűritagjaként olykor nehéz volt a jelöltek szemébe nézni.

– Felsorolni is nehéz, hogy mi mindennel foglalkozol. Zenekaraid vannak, modellkedsz, de voltál zsűritag a Hungary’s Got Talent című műsorban is. Hogyan rakod össze egy napod? Hogyan működsz?
– Megpróbálom time management szempontból racionálisan felfogható, minél kisebb időegységekre felbontani a napomat. Ebbe beletartozik az is, hogy mindig kell legyen két órám magamra – ez számomra a sportot jelenti. A sportra azért van szükségem, hogy olyan lelkiállapotban legyek, hogy a stúdiómban napi öt-hat órát dolgozva megfelelően tudjam végezni a munkámat. De valóban sok mindennel foglalkozom: van három zenekarom, amiből az egyik egy aktív, külföldön turnézó banda, viszont dolgozom producerként s már zenekarok részére zeneszerzőként is, de film- és reklámzene szerzőként is vannak munkáim. Most éppen egy nyári filmsorozat zenéjén dolgozom. De öt éve tanítok is. Emellett vannak olyan szerepléseim, amelyek egyik foglalkozásomhoz sem, sokkal inkább egy új személyhez – Linczényi Márkóhoz – köthetők. Neki is van egy külön élete, amivel foglalkozni kell. 


– Mindez elvileg meghaladja egy ember kapacitását. Mindent százszázalékosan, jól meg tudsz csinálni? Nem morzsolódsz szét?

– Ma már – ami korábban nem volt jellemző – tudok nemet mondani. Huszonévesen mindent elvállaltam még akkor is, ha nem lehetett megcsinálni az adott melót. Mégis törekedtem rá. Ez egyrészt kudarcélmény volt, másrészt az akkori projektek nyolcvan százaléka nem miattam nem valósult meg, hanem mert nem éreztem meg, hogy az adott projekt fontos-e vagy sem. Tehát ma már ha kell, nemet mondok és meg tudom ítélni, hogy mibe érdemes energiát tenni és mibe nem. Viszont maximalista vagyok: ha valamit csinálok, akkor azt úgy teszem, hogy arra később is büszke lehessek. Azt nem történik meg, hogy elvállalok egy feladatot, majd azt rosszul, vagy csak félig végzem el. A mérlegelés sok energiámat köti le, ám elégedett vagyok, jó titkárnője vagyok önmagamnak. 


– Például producerként mi alapján döntöd el, egy adott zenei projekt életképes és érdemes vele foglalkozni?
– Producerként tényleg nagyon válogatós és finnyás vagyok már csak azért is, mert ugye van három zenekarom és értelemszerűen a saját dolgaimmal szeretek a legjobban foglalkozni, azokban tudok a leginkább elmerülni. S nem is a siker a cél, hiszen egyik zenekar sem játszik mainstream popzenét, sokkal inkább arra törekszem, hogy nekem tetsszen a produkció. Ott van a The KOLIN, amivel külföldön koncertezünk, a Thomas Mark nem is játszik élőben, az Antilope Kid pedig egy őrületes zenei játszótér. Az alapján vállalok el munkát producerként, hogy az adott előadónak milyen a hozzáállása, meg fog-e maga a zene, a produkció kínál-e új terepet és szórakoztató-e. Csak arra mondok igen, ami érzelmileg motivál. 


– Mennyire vagy benne ezekben a munkákban? S főleg: a mások produkcióiba mennyire teszed bele magad? Vagy teljes szabadságot adsz?

– Esetemben több szerepkör is érvényesül egyszerre, mivel a saját zenekaraimban én vagyok a kizárólagos dalszerző. Ez az egésznek a legszórakoztatóbb része, mivel az első pillanat – amikor valami létrejön – összehasonlíthatatlan más folyamatokkal. Miután létrejött a zenemű, akkor felöltöztetjük egy szép ruhába: ez már a hangszerelés és a producerkedés időszaka. Ez egy nagyon pepecs meló, sok zsákutcát is magában rejt, mert sok mindent ki kell próbálni annak érdekében, hogy az ember el tudja dönteni, hogy melyik úton haladjon tovább. A saját szerzeményeim esetében önmagam főnöke vagyok, én bírálom felül saját magam. Amikor viszont másoknak látok el produceri feladatokat, akkor én mondom meg, hogy egy adott dolog mitől lesz divatos, mitől fog működni, hogyan fog átjönni az üzenet. Furcsa szimbiózis ez, hiszen át kell venni az uralmat a dal fölött, “el kell venni” a szerzőtől és azt mondani neki, hogy “a te részed megtörtént, s most csinosan felöltöztetjük a dalt, mint egy stylist”. 


– Mennyire fogadják el ezt, nincs vita?

– Százszázalékig elfogadják, vita pedig azért nincsen, mert éppen emiatt kérnek fel egy producert. Amikor én is más producerrel dolgozom, azért kérem fel őt, mert szükség van egy külső fülre: ez nagyon sokat számít, mert az ember, amikor a saját szerzeményein ül, akkor elvakult, azt hiszi, hogy az a világ legjobb dala, meg van róla győződve, hogy ő egy zseni. 


– Nem “lát ki” belőle.

– Meg nem látja a fától az erdőt. Fontos, hogy legyen egy külső fül, aki azt mondja, hogy ebben a számban ez a jó ötlet, ez rossz, erre kell tovább menni. Fontos a határozottság. Nagyon sok filmes- és rendező barátom van, jó ideje figyelem őket a döntéshozatal szempontjából. Nem is az a fontos, hogy egy döntés jó-e vagy rossz, hanem, hogy képesek döntést hozni. Végül egy rossz döntés is a jó irányba viszi a dolgokat, mert legalább kiderült, hogy az előző nem a megfelelő irány volt. Tehát a döntéshozatal nagyon fontos, ha én vagyok a producer, akkor annak kell történnie, amit én mondok. Ez nem azt jelenti, hogy az ember zsarnokká válik, hanem hogy tisztességgel elvégzi a saját munkáját, hiszen az az ő felelőssége. 


– Apropó film: csodálkoztam is, hogy színészként még jelentél meg. Vagy lemaradtam valamiről?
– Nem maradtál le semmiről, de én sem érzem, hogy lemaradtam volna. Nem is hívtak még filmben szerepelni, és nekem sem jutott még eszembe. De ezer ilyen szakma van még, például az sem jut eszembe, hogy szüléseket vezessek le, vagy bojlert szereljek. A filmekben való szereplést egyelőre meghagyom azoknak, akik értenek hozzá. Bár mostanában megint nagyobb teret kap a naiv szereplés a filmekben, szóval, ha a jövőben olyan szereplőt keresnek, aki otthonosan mozog cicanadrágban, lehet, hogy igent mondok.


– De térjünk rá a televíziózásra. Zsűritag voltál Hungray’s Got Talent című műsorban, ahol – ha már szóba hoztad a döntések fontosságát, említsük meg – egy ilyen műsorban minden döntésnek komoly súlya van. Így a te döntéseidnek is.
– Ez a szereplés – mivel addig soha nem tévéztem még – egy nagyon izgalmas, új terület volt számomra. Másrészt nagyon motivált engem is, mivel sokat segített abban, hogy a saját alkotói, művész lényemet újraértelmezzem. Láttam hatszáz produkciót és több ezer embert, akik feljöttek a színpadra s mindegyiknek más volt a motivációja. Jó volt látni azt a bátorságot és elszántságot, amivel kiálltak a elénk. Közhely, de ez nekem is erőt és hitet adott abban, hogy ezt így is lehet csinálni. Elfordult olyan eset is, hogy maga az előadás nagyon rossz volt, de a szereplők olyan hangulatban léptek a színpadra, illetve a produkciójuk oly mértékben egyezett a személyiségükkel, hogy végül is a semmiből is várat építettek és nagyszerű lett az eredmény. Kérdezted, hogy milyen úgy meghozni döntéseket, hogy azoknak komoly következményei vannak. Hát nagyon nehéz. A felvételek elején ezt még nehezebben kezeltem, de később egy bizonyos fajta rutin segített ebben. Csak egy példa: volt egy olyan jelentkező is, akit elhagyott az édesanyja és egészen szívszorító módon énekelt el egy, a témába vágó dalt. A könnyeimmel küzdöttem. Viszont a szűriben a “mérleg nyelve” szituációba kerültem, s el kellett döntenem, hogy az eszemre vagy a szívemre hallgatok. Végül is az előbbire hallgattam. Elmondtam a lánynak, hogy amit csinált, az érzelmileg csúcs volt, de azt be kell látni, hogy énekesként nem sok keresnivalója van a szakmában és én vagyok a gonosz ember, aki ezt elmondja neki. Nagyon nehéz helyzet volt. Teljesen más dolog egy fotelből otthonról véleményt mondani, mint amikor ott vagy a valóságos helyzetben, belenézel a másik szemébe, s élő kapcsolat van közöttetek. 


– Az ilyen ítészek egy-egy döntése fel tudja robbantani az internetet. Téged mennyire érintenek meg a szereped, szerepeidet érintő kritikák?

– Nézd, amikor egy évtizede elindult a The KOLIN, mindent megkaptam, amit egy ember megkaphat. Egyik kedvenc kommentem: “olyan forró, hogy puszta kézzel vasal”. 


– Megedződtél?
– Megedződtem és egyáltalán nem érdekel, hogy akár melegnek, akár bármi másnak gondolnak. Egyébként utoljára úgy tíz éve írhattam kommentet. Nemrég olvastam egy cikket, ami nagyon tetszett. Azt fejtette ki, hogy – nagy valószínűség szerint – a kommentelők miért pszichopaták. Tényleg úgy gondolom, hogy ezzel nem kell foglalkozni. Az viszont már egy másik kérdés, hogy az ember hogyan viszonyul ahhoz, hogy szeretik-e vagy sem. Régebben nagyon fontos volt számomra, hogy szeressenek. Most inkább azt tartom lényegesnek, hogy azok tiszteljenek, akiknek a véleménye fontos számomra.

Fotók: Linczényi Márkó hivatalos Facebook oldala

 

– Viszont a Facebook-on aktívnak tűnsz.

– Igen, mert szerintem ez kötelező. A Facebook egy fókuszpont, ahonnan szerintem nem lehet hiányozni, ha aktív alkotó vagy előadó az ember. Bár ez azért az én esetem egy picit más, mert teljesen elaprózódtam. Van három zenekarom, ott van a személyes- és a “Linczényi Márkó” profil is. Tehát csak a Facebook-on van öt, míg az Instagram-on két profilom van. Ennyi profilt nem lehet olyan intenzíven kezelni, mint mondjuk a Kasza Tibi, de az a fajta nyilvánosságra való törekvés tőlem amúgy is messze áll. Az életem egy elég nagy része igazából nem tartozik senki másra. 


– Többször említetted, hogy “Linczényi Márkó” egy külön személyiség. Mikor született és mit kell tudni erről a figuráról?
– “Márkó” talán harmincéves koromra született meg. S hogy mit kellene róla tudni? Tőlem nem lenne elegáns ezt a karaktert ábrázolni, de az biztos, hogy számtalan karakterem van még: az összes zenekaromhoz, a sportolói énemhez, az otthoni életemhez is tartozik egy-egy karakter. El sem tudom képzelni, hogy valakinek csak egy alteregója lenne. 


– Szociális lényként eleve minden helyzetben más szerepben vagyunk. De a tiéd egy tudatosan épített karakter.
– Erre valamennyire szükség van, mert nekem, de még inkább a közönségnek tudnia kell, hogy ki ez az ember. S persze vannak az embernek olyan tulajdonságai, amiket nem tol a másik arcába. Van amit szívesen megmutatsz, s van amit nem. Bennem is lakozik egy zsörtölődő házsártos nagypapa, ami nagy fesztivált csinált magában amiatt, mert egy útfelbontás miatt nem lehetett parkolni az utcában. De a tévében ez a “nagypapa” nem jelenik meg. Linczényi Márkó, mint média szereplő, először a Hungary’s Got Talent zsűri castingjain szerepelt. Már eleve azt sem értettem, hogy miért hívtak be zsűritag-jelöltnek, hiszen senki sem tudta, hogy ki vagyok. Összesen 25 castingon vettem részt, ami iszonyú sok, de nekem nagyon jól jött, mert segített megtalálni az egyensúlyt a saját személyiségem és a tévés szereplés között. Míg sok olyan ismert embert láttam, aki próbált megfelelni a saját szerepének, és a vele szemben támasztott elvárásoknak, azt éreztem, hogy nekem nincsen semmi veszíteni valóm, hiszen nem vagyok ismert személy, így nem kellett semmilyen előzetes szerepnek megfelelnem. Ezen kívül én a tévéből amúgy is hiányoltam az utca emberének a hangját, akinek a tulajdonosa egy harmincas, még fiatalnak számító, kicsit szemtelen, kicsit beszólogatós, és vicces valaki. Azon dolgoztam, hogy önmagam lehessek, aki nem játssza meg magát, és észreveszi az értékeket is. Szerintem az a titka ennek, hogy nem szabad “szerepelni”. Furcsa, hogy ezt mondom, de mégis ez a helyzet. A The KOLIN élén álló Márkó folyamatosan szerepel, ő egy geg, egy polgárpukkasztó valaki, aki folyamatosan feszegeti és átlépi a határokat. A tévés Márkó viszont egy sokkal sallangmentesebb személyiség. 


– Kifizetődő ez a szerep-repertoár? Például a Hungary’s Got Talent hogyan alakította az életed?
– Az a szereplés egyfajta belépőszoba volt és hozzájárult ahhoz is, hogy a TMC-vel le tudjak szerződni s így jött egy csomó olyan lehetőség is, ami e partnerség nélkül nem talált volna meg. Furcsa egy dolog ez, mert amikor elkezdtem szerepelni, hirtelen elkezdek az utcán is felismerni, megszólítani, övezett egy olyanfajta tisztelet, amiről azt gondoltam, hogy nem érdemlem meg. Noha sok ember összemossa a két dolgot, a nyilvánosság és a tisztelhetőség nem ugyanaz. De kaptam harminc forint kedvezményt a zöldségesnél, kaptam még egy kiflit a pékségben, előre engedtek a sorban, mindezt pedig nem igazán tudtam hová tenni. Aztán lassan elfogadtam ezt a helyzetet, majd egyik pillanatról a másikra mindez megszűnt. Jött a következő tévéműsor, abban a következő ember s már ő kapta meg a kedvezményt a zöldségesnél és a péknél. Hiszen a zöldségesnek is csak egyetlen kiosztható harminc forintos kedvezménye van. 


– Sokakat megcsap a siker szele, a nyilvánosság szédítő érzése, majd visszazúgnak a korábbi életükbe, mindezt nehéz lehet feldolgozni. Te hogyan élted meg ezt?

– Valóban visszazúgnak, ahogy mondtad is, de az én esetben ez másképpen van. A széles nyilvánosság ebben a pillanatban nem olyan széles, de ki tudja, hogy holnap nem megyek-e el egy olyan tévéműsorba, ami újrarendezi a helyzetet. Ez folyamatosan hullámzik, elég ha csak megnézzük a magyar celebritások életpályáját és akkor látjuk, hogy ott is vannak csendesebb – alkotással és munkával múló – és zajosabb évek. Nem lehet egyfolytában reflektorvénybe állni. 


– Az árnyék azért is jó, hogy az ember “pihenjen”, belül összekapja magát.

– Igen, illetve én például ilyenkor a Kolin zenekarral foglalkozom, új lemezt készítek, vagy könyvet írok. Szükség van olyan időszakokra, amikor az ember alkot, hogy aztán megint lehessen mivel kiállni a reflektorfénybe. A tavalyi évben több nemzetközi turnét is csináltunk a zenekarral, és első és egyedüli magyar zenekarként meghívást kaptunk Európa leghíresebb új zenéket bemutató fesztiváljára, a brightoni Great Escape fesztiválra. Ha minden nap a tévében ülnék, ezt nem engedhetném meg magamnak. De a Hungary’s Got Talent okozta hitelen népszerűség segített abban, hogy a közönség és a műsorkészítők is megismerjék a karakteremet. Ma már direkt hívnak olyan műsorokba, ahol jól áll a karakterem. Szerepelek idén a Tömény Történelemben, a Stíluspárbajban is. Ami összeköthető az életmód témáival, a sporttal vagy a humorral, azt tudom vinni. Ha tovább differenciáljuk azt a karaktert – aminek a lényege egy fiatal harmincas, önálló, művészi tevékenységet folytató, kreatív, a véleményét bátran kimondó személyiség – azért kiderül az is, hogy ebből nincs is olyan nagyon sok. Van irántam kereslet, de ez jóval célzottabb a korábbinál és én is jobban tudok válogatni a lehetőségek között.

 

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!





Source link

Christopher Mattheisen: Az 5G hozza el a gépek és az emberek valódi kapcsolódását – Internet Hungary – Konferenciák


A Magyar Telekom Nyrt. vezérigazgatója az Internet Hungaryn tartott előadásában hívta fel a figyelmet rá, hogy az új technológia nem csak minőségi váltást jelent. A szakember szavaiból kiderül: az 5G fog bevinni minket a sci-fi világába.

Nagy a felhajtás az 5G körül, ezért némi óvatosságra intett Christopher Mattheisen. A Magyar Telekom vezére ezt követően elmondta, hogy gyakorlatilag egy új világot fog elhozni a technika. Kifejtette, hogy valójában nem arról szól a történet, hogy mekkora sávszélességet jelent az új rendszer, milyen gyors lesz. „Nagyon gyors lesz” – nyugtatta meg a magyar médiapiac egészét lefedő hallgatóságát. Ugyanakkor a G4-es technika is nagyon sok mindenre elég már, hiszen kiváló minőségben nézhetünk filmeket és a virtuális valóság is zökkenőmentesen nyílik meg előttünk – fejtette ki a szakember. Ugyanakkor az sem mindegy, hogy a nagy szolgáltatók, mint a Youtube és a Netflix meddig meg el a szórásban.

A kapu az új világba

Az 5G esetében a hangsúly a lassú késésen, azaz a low latencyn és a hihetetlen megbízhatóságon van, hiszen az eddigi technikák „csak a legjobb próbálkozásaink voltak”. Ugyanakkor az 5G megnyitja a kapukat olyan módszerek előtt, mint a remote surgery, azaz távoperáció és a sokat emlegetett okosautók. Az 5G fogja lehetővé tenni az Internet of thingst – hangsúlyozta Christopher Mattheisen.

5G: úttörő technikák összekötője

Felhívta rá a figyelmet, hogy az új rendszer által előrevetített „robbanást” több más technikai vívmány indulása és beérése kíséri. Itt említette a Cloudot, melyre mint tárhely tekintünk, de egyre inkább kerül előtérbe a processzor kvalitása. A Big data sem csak az analizálásra alkalmas – tette hozzá. A két technika kombinálásával pedig exponenciális eredményeket érhetünk el, amivel a valós idejű döntésekhez jutunk el. A fent említett vívmányok mellett az AI-t, a robotokat és a szenzorokat említette, melyeket, mind az 5G fog összekötni, ami valóban új üzleti modelleket tesz majd lehetővé. „Majd a végén a gépek és az emberek kapcsolatát” – mondta el.

A nagy ugrást az fogja jelenteni, mikor az automation helyébe az animation lép, az analizálás helyett cselekvés lesz, valamikor az ember mellett, valamikor az ember helyett.

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!





Source link

Internet Hungary: Korunk fiataljai Katniss Everdeen köpönyegéből bújtak elő – Marketing


A korszak fiataljait nem a tárgyak iránti vonzalom, hanem az érzelmei vezérlik, ez pedig új kihívást jelent a marketing szakemberek számára is. Aczél Petra kommunikációkutató az Internet Hungary konferencián beszélt erről.

Nincs mese, nagyon úgy tűnik, hogy a marketing szakembereknek újra kell gondolniuk célcsoportjaikhoz való viszonyukat. Új – de talán mégsem egészen új – embertípus jelent meg a huszonegyedik század elejére, akinek már nem lehet csak úgy eladni a mosóport vagy a cipőpasztát, nem feltétlenül a tárgyi javak és a pénzen elérhető dolgok érdeklik.

De ha nem ezek érdeklik az úgynevezett fogyasztói társadalomban emberét, akkor vajon milyen is ez az új embertípus? Mire van szüksége s mik a félelmei? E kérdésre Aczél Petra kommunikációkutató rendkívül érdekes és az embert – a fogyasztót – új irányból megközelítő gondolataival adott választ az idei Internet Hungary konferencián “A digitális kor reneszánsz embere” című előadásában. Mint fogalmazott: nem késésben vagyunk, hanem nem vagyunk eléggé lassúak, s nem vagyunk képesek arra, hogy eléggé visszanézzünk. Mert szerinte ha meg akarjuk érteni a ma emberét, akkor érdemes visszatekinteni a történelemre azért, hogy megismerjük jelen korunk emberét.

A közvélekedés szerint a középkor maga volt a sötétség, ám Aczél Petra szerint ez nem igaz. Mint ahogyan a reneszánsz is a művészetekre dedikált korszak, miközben megfeledkezünk arról, hogy az egyik leginnovatívabb történelmi periódusról van szó. Ha figyelmen kívül hagyjuk az építészeti újításokat és mondjuk az iránytű megjelenését, akkor viszont érdemes arra gondolni, hogy a világ legnagyobb médiaforradalmát a reneszánsz hozta el a nyomdagép feltalálásával. Innovációs hatása – fogalmazott a szakember – az internethez hasonlítható. Vagyis ha pontosan meg akarjuk mondani, hogy hogyan gondolkodik a huszonegyedik századi ember magáról, akkor vigyázó szemeit érdemes e korszakra irányítania, “mert bizony keveset tudunk azokról, akiknek szolgáltatunk”. Tehát a múltba nézve pontosíthatjuk tudásunkat a jelenkor emberével kapcsolatban.

És persze nem nehéz kitalálni, hogy vajon kiket, melyik generációt kellene minél jobban megismerni. Aczél Petra arra hívta fel a figyelmet, hogy a világon soha élt még ennyi fiatal és “Y-onos”, a “populáció fele harminc év alatti”. Ez pedig mindenképpen figyelmet és a korábbiaktól eltérő gondolkodást igényel.

Katniss Everdeen és a fiatalok

A szakember két nagy, nemzetközi kutatást idézett meg annak érdekében, hogy a teremben ülők képet kapjanak a posztmodern korszak fiataljaitól. S így érdekes összefüggés mutatkozott meg a fiatalok és Katniss Everdeen (Az éhezők viadala főszereplője Jennifer Lawrence alakításában) között, ennek fényében pedig nem is Z, hanem sokkal inkább K-generációról kellene beszélni.

E generáció úgy gondolja és úgy érzi hogy mindent magának kell elérnie, nincsenek nagy tekintélyek a világban és olyan felnőttek, akikhez fordulni lehetne. De hánycikknek minősülnak az “előttünk járó bölcsességpontok, amiből tudást lehetne meríteni”. Everdeen pedig – folytatta a szakember – mindent tud és mindenre ráérez és mindemellett nő is. “Ez a generáció a maga félelmeivel nagyon tart a jövőtől” és leginkább a bizalomra törekszenek és alkotni akarnak. Túl sok a változás a világban és e folyamatokban magukra hagyták őket – summázta Aczél Petra. A szakember egy másik mérést is idézett a világ huszonéveseivel kapcsolatban, eszerint nagyon kevesen érzik úgy, hogy igazán jól élnének, tárgyak és pénzen megvehető javak helyett sokkal inkább az emberi kapcsolatok, a morális tartás és környezet áll a vágyaik középpontjában. S bármennyire is haladó volt a marketing, e kérdésekre nem biztos, hogy választ adott – tette hozzá Aczél Petra. Új viszonyulási pontokra van szükség.

Értéktermető és problémamegoldó marketing

Vannak olyan vélemények, amelyek szerint a jelenlegi, technológiailag leírható korszaknak (a szakember vitatja ezt az állítást) az egyik eredménye az lesz, hogy a reklámozás és az ahhoz kapcsolható marketingmunka hagyományos módja, úgy ahogy mostanság ismerjük, véget ér, átadva a helyét az infuancer és az agile marketingnek, ami adatokkal jül alátámasztott és az állandó változáshoz igazodó irányzat. Nagyon úgy tűnik, hogy eljön az értékteremtő és a problémamegoldó marketing kora. S mivel az új generációnak a tárgyaknál sokkal nagyobb igénye mutatkozik az értelmekre, a folyamatok a marketingvezetőket sem hagyják érintetlenül, akinek immár egy teljesen reneszánsz, kiváncsi, felfedezésre kész embert kell kiszolgálniuk.

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!





Source link

Internet Hungary: az online vásárlók öt típusa a hardcore-tól a kisnyusziig – E-kereskedelem


Az online vásárlás kapcsán főleg csak a számokkal foglalkozunk, miközben a számok mögött emberek és viselkedésminták vannak. Kurucz Imre erről beszélt az Internet Hungary konferencián.

Szóval nagyon úgy tűnik, hogy az online vásárlás a korszak egyik immár nem is olyan csendesen ható drogja, főleg ha a szinte heti rendszerességgel publikált mérőszámokat figyeljük. Az e-kereskedelemben iszonyatos pénzek mozognak, s várhatóan ha csak be nem üt valamilyen komolyabb krízis, akkor ez így is marad. Az Európai Biztottság legutóbbi jelentése szerint egy évtized alatt közel megkétszerezőtött az inteneten vásárló európaiak aránya, eszerint 2017-ben ötvenöt százalékra emelkedett az e-shoppingolók aránya a tíz évvel korábbi harminc százalékról, szóval aggódni biztos nem kell.

Az online vásárálás terén a magyaroknak nincsen okuk a szégyenkezésre, legalábbis ez derült ki Kurucz Imre az Internet Hungary konferencán elmondott szavaiból. Az NRC Marketingkutató Kft. kutatási igazgatója egy exkluzív kutatás eredményét ismertette, a hab a tortán mégis csak az online vásárlók tipizálása, a perszónaképzés – tehát a különböző viselkedésmintájú fiktív személyiségek bemutatása – volt.

De nézzük még egy kicsit a kutatási eredményeket. A hazai internetezők öt és félmilliós táborának mintegy háromnegyede – több mint négymillió ember – évente legalább egyszer vásárolt valamint az interneten. Nyilván nem arról van szó, hogy ezen a hazai lakosságszámhoz képest hatalmas embertömeg reggel, délben és este is a gombot nyomogatja, hiszen egynegyedük valójában egy-két alkalmommal shoppingol évente, s mindössze három százalékuk használja heti szinten a világhálót vásárlásra. Alapvetően stagnáló arányokról van szó, ugyanakkor az intenzitás területén már növekedés látszik.

Jön föl a mobil

Kurucz Imre a trendeknek megfelelően arra hívta fel a figyelmet, hogy az eszközhasználat terén komoly elmozdulás figyelhető meg, hiszen a vásárlók negyven százaléka már nem csak a desktopon, hanem valamilyen mobileszközön is indít tranzakciókat. Emellett tizenhat százalék azok aránya, aki már kifejezetten csak a mobiltelefonjukon bonyolítják az ilyen jellegű ügyeiket. S nem csak webáruházakról van szó: jól pörögnek az aukciós és kuponos oldalak is, az előbbiek esetében az online vásárlók egyharmada jutott már valamilyen csecsebecséhez.

Erősödő bizalom

S nagyon úgy tűnik, hogy olvad a bizalmatlanság jege is, hiszen ahogy a szakember ismertette, a vásárlók negyvehét százaléka immár külföldi oldalakról is rendel. Hasonló folyamatok látszanak az online fizetés területén is, de még mindig a készpénzes fizetés a menő: tíz online vásárlóból heten még inkább a készpénzt részesítik előnyben. A már idézett EB-jelentés is arra hívta fel a figyelmet, hogy jelentősen megnőtt az elektronikus kereskedelembe vetett fogyasztói bizalom, különösen a más uniós országokból történő internetes vásárlásnál.

Az online perszónák

És akkor nézzük csak meg öt fiktív személyiség mentén, hogy milyen is a tipikus online vásárló.

A hardcore vásárló
A 26 éves Nikolett hazai viszonylatban hardcore online vásárlónak számít, hiszen heti rendszerességgel vásárol valamit az interneten. Ő már maga mögött hagyta a desktop világát, egyáltalán nem fél az okostelefon használatától, s éppen így viselkedik a külföldi oldalakkal és az online fizetéssel kapcsolatban is. Termékrepertoárja széles: kozmetikum, műszaki cikkek, de akár a szállásfoglalás is belefér. Számára az online vásárlás egyfajta kikapcsolódást, élményt is jelent, hiszen a kínálatban való böngészés szinte már a plázázás élményét nyújtja. Mindemellett jól megszólítható promóciókkal s akciókkal, illetve bevallja, hogy noha a webshop-okban olcsóbban juthat hozzá a termékekhez, összességében valószínűleg többet költ – hiszen olyan dolgokat is megvesz, ami nem is szerepelt a tervei között.

Aki alapvetően utál vásárolni
A 33 éves Máté havonta többször is vásárol az interneten, de esetében inkább a számítógép, a laptop a domináns, e téren nem fedezte föl a mobileszközöket, ám nem okoz számára problémát sem a külföldi webshop, sem a bankkártya használata. Viszont – és ez lényeges különbség Nikoletthez képest – utál vásárolni, így az online számára csak egy eszköz/lehetőség arra, hogy egyszerűen és gyorsan hozzájusson a termékekhez vagy éppen szolgáltatásokhoz. Ugyan Kurucz Imre nem így fejezte ki magát, de sokan ismerik ezt az érzést: nem kell sorban állni és interakciót létesítenie senkivel, viszonylag kevés probléma nélkül megúszható a karácsonyi őrület is. Máté is sokkategórás, ugyanakkor nem keresi az élményeket, ragaszkodik a megszokott webáruházakhoz s mivel rutinos, szívesen vásárol mások számára is.

Az alapos vásárló
A 29 éves Kornél havonta, kéthavonta visz véghez egy online akciót, de ő a világért sem térne el a desktoptól, olykor felnéz a külföldi oldalakra is, elsődleges fizetési eszköze pedig a bankkártya. Alapos figuráról van szó, aki utána jár a termékeknek, megfontoltan vásárol. S ez a lényeg: számára abban áll az online vásárlás előnye, hogy össze tudja hasonlítani a termékeket, sok információ birtokában tudja meghozni a döntéseit. Célirányosan költi a pénzét, akciók és promóciók nem tudják elcsábítani. Olyannyira a spórolás lehetőségét látja a webshopokban, hogy még a házhozszállítást is elveti – kitalál helyette inkább valami mást.

Akit nem lehet befolyásolni
A 45 éves Enikő havonta rendel, csak számítógépről és kizárólag magyar oldalakról. Szereti a kuponoldalakat is, csak készpénzzel fizet vagy utal, nem használja az online fizetési eszközöket. Nem egy impulzív típus, az akciók nem érintik meg. Számára az online a kényelem eszköze.

Aki nem vállal kockázatot
Az 50 éves Edit viszont túl sok vizet nem zavar az online vásárlás óceánjában. Alkalmi jelleggel évente néhány alkalommal vásárol online, de csak magyar oldalakról és mindig készpénzzel fizet. Mivel nem egy rutinos perszóna, igyekszik céltudatosan és gyorsan letudni a vásárlást, a lehet legkevesebb kockázatot vállalva, ám szereti, ha a portéka házhoz megy.

 

Kövesd az oldalunkat a Facebook-on és a Twitteren is!





Source link